Áronbirodalom

Erősödő hiányérzetem megszüntetése végett a múlt hét elején addig kutattam, míg találtam egy olyan kiságyat, amilyen Mikoltnak is van. Megnyugodtam ebben a megoldásban, ráadásul ha egy szobába kerülnek majd, ahogyan tervezem, egy ideig még mindenki maradhat a sajátjában, és az összkép is egységes lesz.
Használtan vettük, Dani és Hanna tegnap este Székesfehérvárról haza is hozták, kaptunk hozzá matracot, (rugós, ezt jó lenne kókuszra cserélni...) lepedőket, fejvédőt és egy baldachint, épp olyat, amilyenre Hanna régóta vágyott. Így a lányok is kaptak, Áronnak is van helye végre, és én is kicsit jobban érzem magam a változástól. Dani pedig elfáradt...
Ma reggel össze is szereltem, Hanna a kopácsolásra ébredt, szaladt, és csillogó szemmel kérdezte:
- Kibújt az Áron? :):):)
Itt kellene még két felnőttnek elférnie... :)
A szép, rendezett hálószobánk újra gyerekparadicsommá változott, az éjjeliszekrényem pedig kiköltözött az előtérbe a mesélős-ücsörgős kiskanapé mellé. Összességében szuper, két dolog nem tökéletes csak, az egyik, hogy a kiságynak egyik hosszú oldalához sem lehet hozzáférni, ami miatt kicsit macerás a ki és behelyezés, illetve nincs semmi tárolóhely kéznél, kell egy polc az ágyunk fölé.
És hamár, akkor édesanyám kedvéért erről is...
Gyűlnek a kisruhák, Hanna minden újabb csomagból előkerülő darabot felad a babáira, aztán eltesszük a helyére. Igazi Áronszekrény híjján egy megmaradt nyitott könyvespolcon sorakoznak a ruhácskák, én pedig örülök, valahányszor látom őket. :) Olyan más az összkép, mint a lányoknál. :)
És van már újszülött kissapija is, ha valaki még emlékszik rá, hogy ez nekem mekkora ügy szokott lenni.

Áronbabóc a 25. héten

Nagyon nagyot nőtt. Érzésre legalábbis kitölti már a pocakomat. Amikor keresztben fekszik, érzem a hátát, a buksiját, és a kis kezeket-lábakat is. :)
Mocorog, egyre többet, de még mindig nagyon finoman. Engedi, hogy hason, vagyis félhason aludjak, csak néha szól, hogy inkább más pózban aludjunk.
A héten többször keményedett a hasam, de általában az összes izmom egyre feszesebb, elkezdtem szedni a magneB6-ot. A gyomrom ég, főleg éjjel...
Nehezen hajolok, guggolok már, ami leesik, az zömmel estig a földön marad, kivéve, ha Hanna segít és felveszi. :) Este aztán négykézláb végigmegyek a lakáson és szedegetem a maradékot. :) Ennek ellenére természetesen emelem mindkettejüket, estére már nehezen csak.
A pocak most 99cm, a súlyom pedig 73 kiló, vagyis +9. Megnéztem Mikoltnál, ugyanekkora volt ő is, csak a súlyom volt kicsivel kevesebb.
Érdekes, ahogy hatványozódik az érzés mindhármójuk felé, érdekes megélni Hanna regresszióit, látni, hogy nem csak én készülök. Figyelek befelé, amennyire engednek a lányok, és próbálok felkészülni a háromgyerekes létre. A déli időszakot még nem tudom elképzelni, és a nagy hideget meg az overálozást sem.
Lassan készen vagyok a készülődéssel, nem is bánom, mert még három hét és már a harmadik trimesztert kezdjük. Jó hogy nem kell már a beszerzéssel foglalkozni... A nagy mehetnékem is elmúlt, lehet hogy Olaszországban hagytam, inkább sétálunk csak, vagy buszozunk falun belül, autózni nem gyakran szoktunk mostanában. A héten kezdődnek a gyerekprogramok, még nem látom, hogyan veszem rá magam, hogy eljussunk.
Ezt írják:
A magzat a 25. héten már közel 700 grammot nyom, és nagyjából 31 cm. Az orrnyílások elkezdenek kinyílni, a magzati tüdőben kifejlődtek az erek, és a baba légzőmozgásokat végez. A gerinc szerkezete - 33 csigolya, 150 ízület és mintegy 1000 szalag - erőteljes fejlődésnek indul. A csontok egyre erősebbek, és a kézügyesség is fejlődik: kis ujjait már ökölbe tudja hajlítani. A bőr kezdi elveszíteni átlátszóságát, de még mindig olyan gyűrött, mint egy kölyökkutya bundája.

Visszatért a hisztikor

Fel sem tűnt, hogy elmúlt. Pedig egy jó ideje nem volt nagyobb kiakadása Hannának, sőt két hete mondogatjuk, milyen nagyot változott. Figyel, kompromisszum kész és persze saját (meg az én) határait feszegeti így is, mégis valahogyan könnyebb volt vele.
Tegnap valószínűleg épp a nagy kontraszt miatt eléggé megviselt a dél. Hanna a babáját pelenkázta, a pelenka pedig félrecsúszott a babán. Annyit hallottam az egészből, hogy csapkod és fejhangon visít, majd üvölt, teljesen kikelve magából. Zokogott, hogy menjek és csináljam meg. Hogy pontosan mit, azt csak nagy sokára sikerült kiderítenem. Ültem, kértem jöjjön, hozza a babát, szívesen segítek. Üvöltés... Még egyszer kértem, változatlan hangszín és hangerő. Üvöltve zokogja, menjek én, de azonnal.
Természetesen már túl volt a holtponton, semmi sem nyugtatta meg, láttam rajta, hogy nem is érdekli már sem a pelenka, sem a baba, megközelíthetetlen, tompa a külvilágra. Ilyenkor merül fel bennem, hogy akkor most zuhany, vagy terasz, vagy milegyen. Tehetetlen vagyok ezekben a helyzetekben, ha megölelem kitépi magát, ha otthagyom rohan utánam és üvölt.
Fél órás huzavona után sikerült megnyugodnia, de szipogott még egy jó darabig, a vége az volt, hogy aludni mentünk.
Ma reggel folytatódott a kálváriája, azzal kelt, hogy"nem" és ezt gyakorolta egész nap. Felöltözni, reggelizni, pisilni, elindulni... Magára öntötte a vizet, mert táncolt ivás közben. Ettől dühös lett és eljutottunk odáig, hogy fél tízkor újra üvöltés fültanui lehettünk...
Rágódom, mit tegyek. Tudom, hogy lassabb, elmélázóbb, és sajnos türelmetlenebb is vagyok, mint lennék Áron nélkül. Ezt érzik mindketten, Hanna le is reagálja, emígyen. Engedek, figyelek, minden jelzést komolyan veszek. Lehet jönni hozzám, kérni, sírni, kiabálni, nem kérdezem, jogos-e vagy sem. Délután mellette alszom én is, és fogom a kezét, este két napja, hogy éjfél, mire elpihen. Nem kerül korán ágyba, mert nincs erőm, erőnk, hogy kilencre lenyomjuk az etetés-fürdetés-mesélés-altatás kombót. De ennyire nem fekszik le későn sem... Fél, ez is rendben van. Mellettem alszik el, vagy Áron ágyában, ez is rendben van. Vagyis volt... Eddig. Mert szerintem hulla fáradtan ébred, látom a begyógyult szemein. Egész nap kóvályog, cumizna, nyűgös. Jön a foga is, ezt is értem...
De akkor most mi a következő lépés? Ma délben újra összevesztünk, emelt hangon elmagyaráztam neki, hogy most lemegyek és teszem a dolgom, ő pedig egyedül, (vagyis Mikolttal együtt) aludjon. Mikolt szegény ilyenkor csak csendben figyel, és kiabálás ide vagy oda, becsukta a szemét és elaludt. Hanna persze felébresztette, mert elindult utánam, majd kiabált is egy sort... Nekem ez már sok volt... Nem vagyok rá büszke, de nagyon gyorsan került át a jelenleg használaton kívüli szobában felállított utazóágyba, onnan üvöltött, hogy folyik az orra. Kifújtam neki. Most alszik. Én meg forrongok. Rendet raktam legalább, és pihennék, ha nem kattogna az agyam azon, hogyan kellene.
Tegnap este az jutott az eszembe, hogy jövőre érettségi találkozónk lesz. Mit fogok mondani, mi történt velem az elmúlt öt évben? Szültem három gyereket, mosom a ruháját a férjemnek és terelgetem a nyájamat. Elég unalmasnak hangzik, míg mások bejárták a fél világot, karriert építettek, és hosszasan tudnak mesélni az élményeikről. Pedig ma egészen biztosan tudtam, hogy ez a legnehezebb feladat, amit ember kaphat... Nem is akarok karriert építeni...
Csak aludna el végre este normálisan (lásd időben, az ágyában...) és lehetne egy fél órám nélküle...

GyalogMimi

És csak gyakorol és gyakorol és gyakorol. Körbe körbe a lakásban... Trappolnak a kis lábacskák, egyre ügyesebben. Még kapaszkodik a levegőbe, imbolyog is rendesen, irányváltoztatásnál édesen megtorpan, billen egyet az óhajtott irányba, de sétál. 14 hónapos és 12 napos korában. :)
Pár napja még nagyon kiborította, ha elesett, mára ez sem zavarja már annyira. Sőt egyre gyakrabban a popsijára huppan, ami Kornél szerint nagyon fontos.
Én pedig örömködöm, zene füleimnek a masírozása.

Testvéres

Ma reggel Hanna haját fésültem a fürdőszobában. Hanna a térdeim között álldigált, nekem háttal, támaszkodott, én meg ültem. Mikolt odagyalogolt hozzá, megölelte, és szorosan hozzábújt. Hanna megsimogatta a buksiját és ezt mondta:
- Jól van, jól van, látlak, nagyon nagyon szeretlek kis Mikolt...
Tegnap odaszaladt hozzám, megsimogatta a pocakomat, aztán távozóban még odavetette:
- Mama, figyelsz Áronra ha mocorog?
... és akkor még magyarázzam, hogy miért is jó, hogy még mindig velünk van idehaza?

16. hét

Ma töltöttük be a 16. hetet Mikolttal, olyan érdekes utánaszámolni, meglepően rohan az idő. Állandó lelkiismeret furdalásom is van, hogy nem figyelek eleget a pocakomra, pedig olyan jó lenne néha csak Vele foglalkozni, de persze Hanna minden figyelmünket leköti. Azért talán lassan, hogy érzem a mocorgást odabenn, egyszerűbb lesz a kommunikáció, mégha nem is én kezdeményezem. Hétfőn vérvétel, és március 10-én ultrahang. A hányingerem már egy ideje elmúlt, a fáradtság is alábbhagyott, aludni is tudnék, ha Hanna hagyna, és nem ébredne fel minden apró zajra... 62 kiló vagyok, 4-el kevesebb, mint Hannával a legelején... Van mit pótolni, és igyekszem is.

Mikolt... még mindig :)

Ezzel a névvel nem lehet csak úgy csendben megbújni... Már most sem :)
A Dani féle két hetes türelmi időnek lejártával a döntés ma már végleges, Pöttöm egyelőre egy névvel már biztosan rendelkezik, ez pedig a Mikolt.
A két hét alatt a papa annyira kedves meglepetéssel készült, hogy komoly meghatódás lett belőle. A wiwen ugyanis felkereste az összes elérhető Mikoltot, és megkérte őket, ha idejük engedi, írjanak nekünk arról, hogy milyen ezzel a névvel együttélni, és egy jópáran vissza is írtak. Egy kivételével mindenki pozitívan nyilatkozott, bár azt mindannyian kiemelték, hogy betűzniük kell helyenként, mert nem értik... Ez legyen a legrosszabb. Édesanyám nevét mindenhol már eleve betűzve kezdem, nem is próbálkozom kimondani egyben. :)
Hannának két neve van, és Mikoltnak is lesz egy másik is, de mivel ezt végképp nem tudjuk eldönteni, egyelőre hagyjuk is. Eleinte zavart, hogy nem jutunk ebben a kérdésben előrébb, de mára már inkább örülök, hogy foglalkozunk vele, mert így legalább ezt az időt csak Mikoltnak tudjuk adni.
A rokonok közül sokan persze berzenkednek még mindig, de remélem idővel megszokják, és megszeretik, hiszen nemsokára már nem csak egy név lesz, hanem azé a kislányé, aki érkezik vele.
Mikolt egyébként jól van, sokkal visszafogottabb, mint Hanna volt annak idején, de azért jelentkezik napjában többször is. :) A pocakom nő, ahogy a súlyom is, 56 kilóról indultunk, (ami nálam extrém kevés volt...) és most 67 nél tartunk. :) Hannával 66 kilóval kezdtük, de ennek ellenére a 80 kiló nem cél, ha nem muszáj. Bár az étvágyam lelőhetetlen, és ami nagyon fura az édességet nagyon kívánom. Ez van :)

Hanna 17, Mikolt 22.

Vagyis :)
Hanna 17 hónapos, Mikolt pedig 22 hetes lett ma. Ezen kívül Hannának holnap névnapja is lesz, aminek alkalmából az egész család nálunk tölti ma az estét, leszünk vagy 10en. :)

Mikoltról...
A 22. héten járva a baba már 29 cm és 500 grammot nyom, arányai pedig egyre jobban közelítenek az újszülöttéhez. Noha jó ütemben folytató dik a zsírszövet felépítése, a bőr még mindig igen ráncos. A kéz- és a lábujjak körmei elnyerték végleges formájukat. A kicsi napi rutinjához hozzátartozik az izmok rendszeres mozgatása, ezért az édesanya élénk magzatmozgásokat érezhet.
Szemhéja és szemöldöke már kialakultak, agya pedig gyors fejlődésnek indul. Orra is kezd emberi, vagy legalábbis csecsemőformát ölteni, ahogy ki alakul benne a porc. Kialakul a nyelés, iszik a magzatvízből, ezáltal fejlődik az emésztőrendszere.
Egyre fejlettebbek az érzékszervei is. Hallása kialakult: érzékeli a hangokat és reagál rá. Ha eddig nem tetted, most már érdemes zenét hallagtni a babával közösen, a most hallott hangokra és zenékre a születése után is emlékezni fog a baba, sőt adott esetben meg is nyugszik sz ismerős hangoktól.

Mikolt 24 hetes

Tegnap voltunk orvosnál, Mikolt meg én. Dani, mikor Hanna volt pocakban mindig eljött velünk, de most nem dolgozunk együtt, és így nehezebb megoldani, hogy fejben tartsa... Meg ez már más egy kicsit... Sajnos vagy sem, belátom, hogy egy pocaknyokodás, és szívhanghallgatás nem akkora élmény, hogy rohangáljon miatta a dugóban.
Szóval... A pocaklak épp a köldökömig ér már, a doktor bácsi megdícsérte, hogy szép puha. A vérnyomásom kellőképpen alacsony, bár ebéd után voltunk, de a 90/60 így sem rekord még. Mikolt kicsi szíve pedig rendesen dobogott, nagyon szeretem hallgatni, megnyugtat. Legközelebb hat hét múlva megyünk, mert előbb a doki, aztán mi nyaralunk. Április 24-én terheléses cukorvizsgálat, brrr, korán keléssel, más mostanra nincs szerencsére.
A pocakom lassan eléri a 100cm-t, kilóban pedig 69nél tartunk, ami 13+ az eredeti állapothoz képest. Érzem is, a cipelése egyre nehezebb, pedig hol vagyunk még a végétől. A hátam reggelente fájdogál, kellene valamit sportolni, de mindig van kifogásom.
Nos ezt írják az okosok:
Ha a baba ezen a héten születne meg, már lenne esélye az életben maradásra, igaz, csak a koraszülött intenzív osztályon, speciális ellátás mellett. A legnagyobb gond a koraszülött babák esetében a tüdő éretlensége. A magzati tüdő csak ezen a héten kezd szörfaktánst termelni. A tüdő léghólyagocskáit, amelyeket keresztül a gázcsere végbemegy, egy szappanbuborékhoz lehet hasonlítani, és a szörfaktáns - angolul surfactant - az az anyag, amely nem engedi, hogy ezek a buborékok összeessenek és összetapadjanak kilégzés közben. Ha erős a gyanú arra, hogy a kicsi ekkortájt születik meg, az anya egy szteroid injekciót kap, amely erősíti a tüdő érési folyamatát. A belső fülben található félkörös ívjáratok segítenek szervezetünk egyensúlyozásában. A magzatban ezek az ívjáratok erre a hétre már teljesen kifejlődtek, ezért a kicsi érzékeli, ha fejjel lefelé fordul a méhben. Megkezdődik a fehérvérsejtek termelése, amelyek a fertőzések és betegségek kivédésében, illetve az ellenük vívott harcban játszanak jelentős szerepet. Ha az édesanya eddig nem is érzett apró, rángatózó mozgásokat, most lehet, hogy ezek jelentkeznek: a baba egyre "látványosabban" csuklik.
A névről... úgysem bírom ki. Végső álláspont szerint Gönci Mikolt Léna. :)

26. hét

Terheléses vércukor vizsgálat... Tulajdonképpen rádöbbentem, hogy a legnagyobb macera az egész várandóságban a kórházba bejutni vérvételre, uh-ra. Nem szeretem, mert korán kell kelni, dugóban araszolgatni, várni, aztán visszafelé ugyanez. Mindemellett reggel gyógyszert kell bevennem, és csak fél óra elteltével ehetek. (szombatonként meg is kapom néha, hogy a hormonzavarom szétzilálja a családi életet, mert nem lehet velem jóízűt reggelizni... :)) A terhelésesre pedig egy zsemle, és két deci tej elfogyasztását követően egy órával kerül sor. Nos akkor tehát ha fél nyolcra be akarok érni a pocakomban a imént említett javakkal, ahhoz fél hétkor ennem kell, előtt pedig ugye hatkor gyógyszer bevenni... Hát nem is mondom... Pláne, hogy a kocsiban semmi benzin, plusz a volvo betegeskedés miatt csak egy autóval rendelkezünk, azaz még választásom sem volt, melyikkel menjek. Na nem panaszkodom, beértem, lecsapotak, és haza is értem, kicsit később, mint szerettem volna...
Mimó jól van, szépen hízunk, én ruhástul 70 kiló vagyok, az elmúlt héten már nem esett jól Hannát felfelé cipelni, ezen a héten már a dombot megmászni sem.. :) A pocak pont 100 cm, és hogy a kerek számoknál maradjunk, tegnap már csak 100 nap volt hátra a kiírt időpontig. Kevéske... A beszerezni valók a nyaralás utánra maradnak, ha minden igaz a kedvenc babaruhaboltomba úgyis ott jutok majd el... :) Mimóka pedig jelez, de olyan kis finoman, igazi Mimóza. :) Már olyan nagyon kíváncsiak vagyunk rá... Apropó, május 26án megnézzük még egyszer a születése előtt utoljára. :)

Mikolt 28.

Mikolt jól van, szerintem elég sokat nőtt az elmúlt két hét alatt. Ma voltunk védőnőnél, akinek állandó problémája a súlyunk... Engem nem érdekel, valóban sok... Hannával mondjuk 16 hetesen voltam ennyi. Ennem meg kell, az édességet amúgy sem kívánom, lehet hogy kenyérfélét kellene kevesebbet enni... Nem tudom. Ha abból indulok ki, hogy az előző szülés után három héttel már kevesebb voltam, mint mikor Hanna pocakba költözött... Most akkor aggódjak?
Velem pedig. 73 kiló lettem 56ról, ég a gyomrom, fáj a derekam, és nehezen mozgok már :) Viszont jól alszom, Mikolt is hagy, vagy nem veszem észre. Éjfél körül tornászik egy fél órát, aztán reggelig teljes csend van odabenn. :)

A baba ezen a héten körülbelül 37 cm hosszú és 1100 grammot nyom.
Tüdeje még mindig nem teljesen fejlődött ki, nem jelent meg az a felületi anyag, amely megakadályozza, hogy a levegővételek között a tüdő összeessen. Azonban, ha mégis most születne meg, már képes lenne önállóan lélegezni, bár még erősen meg kellene harcolnia a levegővételért. Orvosi ellátás mellett már nagy esélye van az életben maradásra.
További zsírrétegeket szed magára, most már testének 2-3%-át teszi ki a zsírszövet. Az izmok tónusa is fokozatosan fejlődik. Most már a papa is érezheti a mozgását, sőt egyes akciói szemmel is láthatóak.

Bőre vörös és ráncos. Az agy (agytekervények és barázdák) egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik, és egyre összetettebb. Ilyenkor a baba már nemcsak érzékeli a fájdalmat, de reagál is rá. Ízlelése sokkal finomabb, mint az újszülötteknek, mivel sokkal több ízlelőbimbója van még.

Mikoltunk 29 hetes

Teljesen hihetetlen...
Nos, Mikolt egyre erősebb, és a leginkább a lengőbordámon szeret hintázni, ami sokszor kellemetlen. :) Este van fenn sokat, főleg, mikor Hanna már elaludt, lehet, hogy tudja, akkor jut rá a legtöbb idő.
Én viszonylag jól vagyok, leszámítva, hogy a héten az elevittől elég vacakul volt a gyomrom, ennyit a vitaminokról... A derekam fájdogál, de Hanna igényli, hogy cipeljem, és ha elfáradok, leteszem. A hordozó nagyon jó, sokkal könnyebb vinni őt, mint kézben. :)
A gyomoréges mértéke: 2 rennie/hét. Nem is olyan rossz. A szülés gondolata még mindig nem tölt el várakozással, de erre remélem még rá is érünk. :)

A baba ebben az időben már elég erős ahhoz, hogy az apró, "lebegésszerű" mozgást átvegyék az erőteljes rúgások és ütések. Ez a bokszolás kellően intenzív lehet, akár fájdalmat is okozhat az édesanyának. Már kialakult az alvás-ébrenlét periódus: előfordulhat, hogy a kicsi akkor a legéberebb, amikor a mama nyugovóra tér(ne), de nem kell megijedni, ez nem jelenti azt, hogy a baba éjszakai bagoly marad a születése után is. A mellékvesék megkezdik az androgén és az ösztrogén hormonok elválasztását, amelyek beindítják az anyai szervezetben. A prolaktin elválasztásának eredményeképp megkezdődik a kolosztrum termelése: ez a tejnek az a része, amellyel az anya az első pár napban táplálja az újszülöttet. Az agy már vezérli a kezdetleges légzést és a testhőmérséklet szabályozását. A magzat érzékszervei fogékonyak a fényre, a hangra, az ízre és a szagra.

Betöltöttük a 30. hetet is

Mikoltról nem is írok már egy ideje.. :)
Ma voltunk ultrahangon vele, készültek róla képek is. :) Kívülről nagyon hasonlít Hannához, ugyanolyan kis keskeny buksija van, és hosszú keze, lába, hosszú ujjai, mint Hannának, de temperamentumban nagyon különbözik tőle.

Belémbújt egészen, így csak félprofilt tudot készíteni róla a doktornő, viszont mosolygott, amit Hannától sosem láttunk. Nagyon megható volt nekem "találkozni" Vele, örülök, hogy nem hagytam magam lebeszélni arról, hogy még egyszer a születése előtt megnézzük.
A becsült súlya 1443gramm, és a mérési adatok alapján 29 hetes, és 6 napos. Szerintem tökéletes. :)
A könyv szerint a harmincadik héten:
A magzat igen nagy iramban nő: ezen a héten elérheti a 27 cm-es hosszúságot és az 1400 grammot. A zsírszövet gyarapodásával egyre kevésbé tűnik ráncosnak, de ennek nemcsak esztétikai szerepe van: a zsírréteg segít megtartani a hőt, miután világra jött. A lanugo ekkora szinte teljesen felszívódott, esetleg egy-egy folt látszik még a vállán és a hátán. Ez a változás szembetűnővé teszi azt, hogy a babának már van haja. Ahhoz, hogy felkészüljön a kinti életre, a kicsi elkezdi utánozni a légzőmozgásokat. Ismételten és ritmusosan mozgatja a rekeszizmát, de a gyakorlat még gyakran fullad csuklásba, ha véletlenül magzatvizet sikerül "lélegeznie".

Mikolt 31 hetes

Nemrégen írtam a 30. hétről. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy nemsokára már a kezemben lesz Mikolt, és ezzel négy fősre bővül a család. :) Addig pedig még egy kis izgalom, bár érzem, minden rendben lesz, de egyelőre míg nincs eredmény, csak riogat az a frányaság... Remélem jó a megérzés, és tényleg minden a legnagyobb rendben van.
Még mindig úgy érzem, Mikolt egy kicsivel nyugisabb, mint Hanna volt, és bújósabb is. A jobb oldalamon van általában, a buksija pedig már lefelé néz, de szerintem még haránt fekszik. A hátát általában a bordáimhoz nyomja, ha leülök, a gerincét érezni lehet a bordám előtt. Tegnap este Dani meg is lepődött, milyen amorfak a csontjaim, aztán amikor mutattam neki, hogy az Mikolt csontja, akkor meg igyekezett kikönyörögni onnan a kislányát. Nem sok sikerrel. :)
Mindent jól bírok, talán a meleget is, csak hajolgatni ne kellene... Ami leesik, az zömmel lent is marad. Hanna sokat segít, általában felveszi, ha kérem a dolgokat. A gyomrom ég persze, erre van gyógymód, és mostanában kezdett keserű íz költözni a számba. Ez elég kellemetlen... A derékfájásom elmúlt szerencsére, nem tudom, minek köszönhető, de az új ágy biztosan bevált. 74 kiló vagyok, a pocak pedig 105 cm... Van már előtejecske is, Hannánál is hamar volt, nagyon érdekes érzés, hogy nemsokára újra szoptatni fogok. Pedig még csak három hónapja, hogy Hanna abbahagyta, de már úgy érzem, nagyon rég volt.
Az okosok ezt mondják...
A rohamos növekedés lassulni kezd, ám az agy fejlődése lényegesen felgyorsul. Ekkorra az egyetlen létfontosságú szerv, amelynek még érésre van szüksége, a tüdő. A kiválasztás már teljes gőzzel működik: a magzat naponta mintegy fél liter vizeletet ürít a magzatvízbe. A fejlődéséhez szükséges tápanyagokat a lepényi keringésen keresztül kapja meg, de már elkezdte nyeldekelni a magzatvizet, amely természetesen folyamatosan pótlódik és cserélődik. Az ultrahangos vizsgálat alkalmával a kezelőorvos ellenőrzi a magzatvíz mennyiségét. Ha túl sok van belőle - ezt polihidramnionnak hívják -, a magzat nem nyel eleget, vagy valahol elzáródás található a gyomor-bélrendszerében. Ha túl kevés a magzatvíz mennyisége - ez az oligohidramnion -, a kicsi nem ürít megfelelően, ami a vesék és a húgyutak rendellenességét jelentheti.

Mikolt csillag a 32. héten túl

Nem mintha magunkról ne lenne mit írni, de mióta itthon vagyunk, nehezen jutok el idáig. A lakás így is fut, a betegségből kecmergünk, gyerekek közt csak Sáráéknál voltunk, a játszóra nem vittem Hannát a héten. Az eső is esik két napja, nap közben csak nyomott az idő, de a homok nedves...
Hanna hozza a régi formáját, éjjel felkel, és velünk tölti az éjszaka további részét, van hogy nyugiban, de van, hogy végigforgolódja reggelig az együtt töltött időt. Ez utóbbi elég nehezen viselhető... Reggel bezzeg nem lehet felkelteni, fél 10, 10 mire magához tér. A dédi nagyon sokat segít most, főzött nekünk spenótot, sóskát, tegnap még szilvásgombócot is. Reggel mindig telefonál, hogy épp mivel vár bennünket. Mari nagymama is elkényeztetett minket ma, kaptunk almakochot, és levest is, így a főzés a héten nem volt vészes szerencsére, bár nem tudom, hogy bírtam volna. Délben még pizsiben vagyok, és nem azért, mert nincs kedvem felöltözni... :)
És persze aggódom... vagyis hiába, mert ha baj van, akkor nem tudok semmit tenni, ha nincs, akkor pedig felesleges. Érzem, hogy minden rendben, de a kard lebeg a fejem felett, és nincs erőm foglalkozni vele. Szeretném már a kezemben látni Mikolt mosolygós kis fejecskéjét, és tudni is, minden rendben. Mikolt sokat mocorog, másként, mint Hanna, de lassan nem tudom már azt mondani, kevesebbet. Legszívesebben a bordáimhoz fúrja magát, és a térdével szánkózik a hasamon, látni a kis lábát. :)

A pocakom 106cm-re nőtt, kilóra nem tudom, hogy hol tartunk, bár a képen látom a változást... A lábam nehezedik, azt hiszem, elmegyek és megmasszíroztatom. Igyekszem sokat pihenni, tudatosan kikapcsolódni, bár Hanna mellett ez nem kis lelkiismeret furdalással is jár. (utólag lemázsáltam magunkat, 72 kiló... Fogytam volna?...)
Szépen elkezdett termelődni kolosztrum is, ez Hannánál is így volt. A gyomorégés a régi, és néha fémes íz is kíséri, ami elég vacak. Nem tudom, mit szeretnék jobban, ezt az állapotot tartani még, vagy már túl lenni rajta, néha ezt, néha azt, de bízom benne, hogy Mikolt akkor jön, amikor neki a legjobb. Lélekben készülök rá, és a gondolat nem félelmetes már. Tudom, hogy ő is szépen fog megszületni, és ez nagyon jó érzés.
Ezt írják:
A magzat fejétől a popsijáig körülbelül 29 cm, nagyjából 1800 grammot nyom és most már nagyon jó eséllyel indulna, ha ezen a héten jönne világra. Kialakultak a körmei mind a kéz-, mind a lábujjain, és tisztán látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Az utóbbi hetek súlygyarapodását a zsírszövet vastagodásának köszönhette, de ez a rohamos növekedés fokozatosan lassul. Már képes oldalra fordítani a fejét, de most, hogy egyre több helyet foglal el a méhen belül, az eddig intenzív mozgás csökkenni kezd.

33.hét

No meg egy újabb foteles kép :)
Mindenki előtt, aki hasonló cipőben velünk kis korkülönbséggel vállal második babát, segítség nélkül, meghajolnék...
Másodsorban, bár hasonló érzelmi töltéssel, köszönöm mindannyiótoknak, akik velünk aggódtatok a vírusmizéria körül, nagyon jól esett, hogy gondoltatok, üzentetek, hívtatok.... Remélem nem kell hasonlók miatt ideszögezni ezentúl senkit, és minden halad a maga útján békében. A tempón változtatnék csak, ha tehetném, de ez a gyorsaság megállíthatatlan azt hiszem.
A pocakom nem nőtt jelentősen, legalábbis én úgy látom, bár a mozgásban egyre jobban korlátoz, és az idő múlását azon is mérem, hogy egyre kevésbé tudok aludni, (már ha Hanna egyáltalán enged...) és éjjel is be kell vennem a renniet, annyira ég a gyomrom. És jólesne egy lábmasszázs is néha, érzem, hogy estére azért bedagad már. A legjobb vízben lenni, a csütörtököket ki is használom ha tehetem.
A készületekkel elég jól állunk, vasárnap szekrényt is vettünk már, amit Dani Misivel össze is szerelt, én pedig előszedtem a kisruhákat, elrendezgettem már jó részüket, és kezdem írni, mi hiányzik. Pl. cérnasapi... Vajon egy augusztusi kisbabának kell egyáltalán cérnasapka? Mert egyelőre nem találom az igazit, az űrhajós fazontól pedig rendesen berzenkedem... Viszont vettem új fürdőlepedőket, és egyes méretű pelust is, jót mosolyogtam magamban, milyen régen volt, és mégis mennyire otthonos ez a készülődés.
Az időt már visszafelé számoljuk Danival, még 7 hét van a kiírt időpontig, vagyis 50 nap, ami nagyon kevésnek tűnik. Hannánál a szülésre voltam jobban felkészülve, most úgy érzem, arra, ami utána következik majd. Jelentős mennyiségű félelem is van benne, inkább Hanna miatt, mint bármilyen más okból, de már látom, hogy négyesben fogjuk tölteni az éjszakákat a kórházban is. Ebből a szempontból lenne jó itthon szülni, de ennek a lehetőségét egyelőre nem érzem reálisnak. Majd a harmadikkal esetleg.
Mikolt rengeteget mozog, mostanában a frontok is dolgoztatják úgy tűnik, de ha végül sikerül elaludnom, akkor ő is alszik. :) Édes gyerekecske. Már lassacskán két kiló a súlya, és egyre inkább hasonlít az újszülött önmagához. Azért még odabent van a legjobb helyen...
Ezt írják:
A 33. hétre a magzatvíz mennyisége eléri a maximumát. A baba további növekedésével - mivel nem termelődik több magzatvíz -, a mozgásokat egyre gyakrabban lehet érezni, és egyre erőteljesebbnek tűnnek. A zsírszövet gyarapodásával az eddig áttetsző és sötétvörös bőrszín halvány rózsássá változik. A születés előtti utolsó hetekben az idegrendszer többmilliárd idegsejtjének segítségével a magzat már tájékozódik a méhen belül. A szem érzékeny a fényre, a pupillák már tágulnak és szűkülnek, ezért a baba homályosan látja a körvonalakat. Befejeződik a tüdő érése is. A kicsi az újszülötthöz hasonlóan a nap nagy részét alvással tölti, sőt, már észlelhetők a gyors szemmozgások - az alvás REM-fázisa -, ami azt jelenti, hogy álmodik.

Lassan a célegyenesben

... Őszintén szólva nem bánnám... Nagyon nehéz lett a mozgás, leszakad a derekam, nem tudok aludni, vagy ha mégis elalszom, vagy Hanna ébreszt, vagy a gyomorégés. Majd egyszer visszagondolva biztosan minden egyszerűbbnek fog tűnni, mint ahogy most megélem, de (és nem nyavajgok ám... feleslegesen soha, csak néha elszakad a cérna, és nem bírom...) jelenleg úgy érzem magam, mint egy kiszolgáltatott nagyra nőtt idősecske. Csak van egy majdnem 20 hónapos is mellettem :) A sétálás sem megy már, mert nem tudom megtartani a derekam, csak ha a pocakomat kicsit behúzom, ami ettől viszont elkezd keményedni, úgyhogy inkább nem próbálom. A lábam szerencsére nem görcsöl, viszont tegnap sikerült ráejtenem egy nagyobb vasdarabot, ami Hanna hintáját hivatott tartani az ajtófélfánál... Milyen jó lenne, sajá lakásban lakni, ahol oda fúrok kampót, ahova csak akarok... Dani rengeteget segít, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy életben maradjunk, nekem mégis lelkiismeret furdalásom van miatta...
Mikolt sokat csuklik, és sokat mocorog, a jobb oldalamba költözött be, és azt szereti, ha a balon alszunk. Tegnap este megmutattam Daninak az ő hasán, hogy bennem meddig tart a kislányunk, elképedt... :) Aztán odatette a fejét mikolthoz, és beszélt neki, mire Mikolt bevackolta a kis hátát Dani arcához. Ő tényleg bújós. Sőt, a múltkor Hanna feküdt a pocakomra, hozzá is odament, bár Hanna nem értékelte annyira, mint Dani. Pár napja pedig Hannával játszottak, Mikolt rúgott, aztán Hanna nyomkodta, ezzel elvoltak pár körig, de nekem nem volt valami kellemes, úgyhogy lebeszéltem őket róla... :)
Úgy érzem, csupa elmaradás, felfordulás az életünk, de elképzelhetetlen, hogy mossak, vasaljak. Mármint kisruhákat, és hogy összepakoljam a kórházi cókmókunkat. Még a hétvégén elutazunk pár napra, ezt nagyon várom, aztán tényleg befordulunk a célba. Hihetetlen, és kicsit riasztó a gondolat, hogy nemsokára négyen leszünk. A leginkább a hason alvást várom, bár tudom, hogy sem hosszan, sem pedig azonnal nem fogom megkapni ezt az örömöt :) Majd idővel... :)
Ja, ez a 34. hét volt...
Ezt írják:
Ettől a héttől kezdve a magzat már elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez intenzív orvosi ellátás nélkül is. Hossza 32 cm, és körülbelül 2250 grammot nyom. Az anyai immunvédelem mellett elkezdenek kifejlődni a saját immunreakciók, amelyek már segíthetnek kivédeni az enyhébb fertőzéseket. A magzatmáz egyre vastagabb a kicsi bőrén, míg a lanugo ekkorra teljesen eltűnik. A baba a 34. héten valószínűleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni. Ha hagyják. Azokat a babákat ugyanis, akiket az utolsó ultrahangos vizsgálaton "lábtartáson érnek", ma már császármetszéssel segítik világra. Az esetek nagyobb részében azonban a magzat feje helyezkedik el elöl; az édesanya gyakran érezheti, ahogy a fej nyomja a méhszájat.

Mondjuk minden kész...

Mondjuk...
A kisruhák lassan megérkeznek Franciaországból az unokatesóm jóvoltából, már csak az az izgalom benne, hogy jók lesznek-e Mikoltra az 50es méretűek. Hannán anno az 54es kicsit lógott, de nem sokáig...
Kedden voltunk orvosnál családilag, kicsit bennem volt a félsz, mert úgy érzetem egyik éjjel, mintha megfordult volna a kicsi lány, de a doki megnyugtatott, a kis feje van lefelé. Ahogy nézte, fogta, megint elképedtem, hogy mekkora a buksija. Dehát ez amúgy is csodadolog, a fejméret meg nem rajtam múlik. A vérnyomásom rendben, ami mindig meglep, :) és még egy utolsó vérvétel van hátra, kedden azt is megejtjük majd. Három hétig még maradnia kellene Mikoltnak, nem mintha ő annyira vágyakozna kifelé, mint amennyire én szeretnék túl lenni rajta. Három hetet kibírunk.
Mostantól számolnom kell a mocorgást, (nálunk a 10 mozgás reggel 9 és este 9 között a limit) ami tegnap délben már meg is volt. Méghogy nem mozgékony Mimó...
Két hét múlva ctg, teljesen hihetetlen hogy ez is iderohant hozzánk időben, emlékszem, Hannánál milyen lassan múltak a napok, most meg hogy szaladnak a hetek. Dani még dolgozik, de próbál kicsit előbb elszabadulni, hogy este már ne legyünk egyedül, Hanna pedig hozza a formáját, egy percre sem marad nyugodtan. Nehezen alszom, és dagad a lábam, emiatt is nehezen megyek már, szaladni pedig... Pedig lenne ki után...
Azt hiszem,nekiállok az intimtorna mellé a homeopátiás felkészülésnek, és a gátmasszírozásnak is, és előszedem a teát is. Jövő héten mosás, vasalás, és a menetfelszerelés kiegészítése, összepakolása a feladat még. Utána pedig várunk :):)

Okosság:
A magzat erre a hétre elérheti a 2550 grammot, és még csak most kezd hízni igazán! A terhesség utolsó hónapjában a súlygyarapodás elérheti az egynegyed-egyharmad kilogrammot hetente. A zsír egyenletesen oszlik el a testén, de elsősorban a végtagokra és a vállak környékére rakódik le. A növekedéssel arányosan tovább szűkül a baba mozgástere, de az egyes mozgások intenzitása egyre nő. Az édesanya ekkor már jól ismeri a kicsi általános aktivitását, és ha nem is alkalmaz mozgásszámolási módszert - amelyből több fajta is létezik, a legelterjedtebb a 10 rúgás/mocorgás észlelése óránként -, figyelnie kell a változásokra. Fontos, hogy a mama értesítse a védőnőt vagy a kezelőorvost, ha a magzatmozgások gyengülnek, lényegesen ritkábbá válnak, vagy ha változás áll be a mozgás mintázatában.
A 35. hetet töltöttük ma.

A 28. hét Áronnal

Minden jel arra utal, hogy ez már a harmadik trimeszter. Fáradtabb, lassúbb vagyok, nehezebben mozgok és ég a gyomrom. Egyre többször. Minden kiesik a kezemből, bármit elfelejtek és állandóak a foltos ruhák is. .)
Áron növöget, a pocak most 101cm, a súlyom pedig 74.5kg (+10.5). Van benne valami, hogy a kisfiúkkal az arc nem lesz olyan holdvilág, mint a lányokkal, ha a nagy hasamat nem nézem, nem is látom, hogy babát várok. Lehet hogy csak megszoktam? :):) Odabenn egyébként finom mocorgás van, ha a lányok sírnak, Áron reagál. Éjjel is, bár olyankor hamar visszaalszik, de ébreszt, hogy menni kell, mert hív valaki. Úgy érzem, hogy egyelőre keresztben fekszik, néha fejjel lefelé fordul, és még mindig tudok hason aludni, bár jelenleg a jobb oldalamon kényelmesebb.
Néha keményedik a hasam, főleg ha sietünk, vagy ha emelek. A magneB6 segít, ha épp nem felejtem el hogy ez a megoldás.
Ma voltunk orvosnál, azt mondta, hogy túl tökéletesek vagyunk, méret, vérnyomás, szívhang tekintetében. Erzsike alulról felfelé méri a pocakot, úgy 28cm-nél tartunk. Dani nem jött, így sajnos lemaradt az uhról. Nekem mindig nagyon jó látni, milyen a jelen, egészen kisbaba formája van már. Belém bújt arccal, de megmutatta, hogy kisfiú. Az amnion szalagnak nem láttuk nyomát sem, valószínűleg kifeszült, ahogy a másik doktornő jósolta. Megnyugodtam.
Október 19-én megyünk újabb ultrahang vizsgálatra, az utolsó nézelődős találkozásra, mielőtt teljes valójában a kezünkben fogjuk majd. Nagyon szalad az idő, nagyon furcsa, hogy már csak kétjegyű a napok száma, amennyit várnunk kell rá.
Okosság:
Ezen a héten a gyereked már egy kilót nyom, és mintegy 37 centi hosszú talptól fejtetőig. A bőre alá fokozatosan zsírszövet rakódik le, így egyre inkább kisbaba formája lesz. Most már teljesen kifejlődött a szeme, még csinos szempillái is vannak. A tüdeje már képes oxigént belélegezni, de önállóan még nem tudna normálisan lélegezni, ha most megszületne. A koraszülöttosztályon azonban jó esélye (90%) van a túlélésre.
Bőre vörös és ráncos. Az agy egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik, és egyre összetettebb. Ilyenkor a baba már nemcsak érzékeli a fájdalmat, de reagál is rá. Ízlelése sokkal finomabb, mint az újszülötteknek, mivel sokkal több ízlelőbimbója van még. Most már a papa is érezheti a mozgását, sőt egyes akciói szemmel is láthatóak. (és tényleg, néha már kivehető Áron könyöke, combja is :):))

Mikolt 14 hónapos

Képek helyett...

Mikolt első szavai

Már egy ideje túljutott Mimi az első bilabiális szavain, vagyis a mama, papa, baba nem jelent kihívást. Az, hogy ennyi idősen igyekszik mindent utánozni, amit hall, nagyon lenyűgöz, Hanna ekkorka korában még nem érdeklődött a szép magyar szó iránt.
Amitől még izgalmasabb minden új szó, az a váratlanság. Napról napra formálódnak, csiszolódnak a szájában, és rendületlenül gyakorol, mondja megállás nélkül.
A tessék volt az első igazi bonyolult szava, ma pedig a szőlővel próbálkozott. Sokkal jobban hasonlít persze ez még két hosszan elnyújtott őőre, de felismerhető benne az "l" is. :) Édes, ahogy csücsörít, alakítja a száját hozzá.
Ma délután a konyhapultnál nyújtózkodott Dani felé, és hangosan kiabálta: anna, anna. Először azt gondoltuk, Hannát emlegeti, aztán kiderült, azt szerette volna mondani: inni. :):) Azóta néha sikerül neki "i"-t is mondani, de legtöbbször inkább az "a" sikerül. Viszont teljesen tudatosan használja.

77 nap avagy Áronnal a 29. héten

Nehéz... Lehajolni, emelgetni, szaladni, aludni és még sorolhatnám. Azt mondtam a napokban, hogy a várandósságban van nyolc hét amikor irigylésre méltó az állapot, a többit nem nevezném áldottnak. :) Csak utólag... :)
Sok a 77, és remélem, hogy lesz is ennyi. Keményedik a pocakom sokat, de nem tudom, hogyan lehet Mikoltot nem felvenni, amikor nem tud még egyedül gyalogolni. Nyilván nem én cipelem a hatos vizet, vagy a nagy dinnyét... A terheléses cukor eredmény rendben, a vas egy kicsit kevés, de nem vészes, a tsh rendben. Áron egészen lent mocorog, ahogy a lányok is annak idején. Emiatt nyom az összes nadrág. :) Igyekszem mindent elintézni, ne maradjon semmi az utolsó pillanatra. Emiatt a gyerekek karácsonyi meglepetései nagyjából megvannak már, Áronnak készen van a kiságy az összes tartozékkal, már csak egy komód hiányzik.
Várok, várjuk. Mindannyian, Mikoltot is beleértve. Sokat fogja a pocakomat, reggelente kicsomagolja, nézegeti, mintha elkezdett volna felfogni valamit a nagy labda tartalmáról is.
75kg és 103cm...
Okosságos:
A baba a születésére készül. Bőre már kevésbé tűnik ráncosnak és a fejecskéjét haj borítja. A pici igencsak hízásnak indult, súlya nagyjából 1,2kg és valamivel több, mint 38 cm. Több és több energiát raktározó, fehér zsírszövetet halmoz fel, ez szülés után is megmarad.
Ha ébren van, akkor nyitja és csukja a szemét, és ha a pocakon keresztül folyamatos fény áramlik be hozzá, akkor a fény felé fordítja a kis fejét.
Vizeletürítése fél liter naponta, a csontvelő pedig termeli a vörösvérsejteket. Agya már tudja szabályozni a légzést és a testhőmérsékletet. Már tud köhögni és szopni is tökéletesen tud.
A mellékvesék megkezdik az androgén és az ösztrogén hormonok elválasztását, amelyek beindítják az anyai szervezetben. A prolaktin elválasztásának eredményeképp megkezdődik a kolosztrum termelése.
Kialakult az alvás-ébrenlét periódus: előfordulhat, hogy a kicsi akkor a legéberebb, amikor a mama nyugovóra tér.
A pici mozgása tovább csökken és lassul is. Többet alszik, mint ébren van, a mozgások is inkább csak helyezkedések. Viszont, ha ébren van, gyarapodó ereje miatt gyakoriak a rúgkapálások, néha egy könyök, vagy egy térd érezhető.

Béla... és lőn világosság

Az is jó a ház elhúzódó befejezésében, hogy mindig van minek örülni.
Ma a villanyszerelő Béla társaságát élveztük reggeltől délutánig. Nem mintha ne lenne jó ember, sőt a távoztakor rengeteget javult a komfortszintünk is.
Lett lámpa a gardróbban, így már nem kell este hatkor zseblámpával inget keresni.
Lett világítás a fürdőszobatükör fölött, ezzel kapcsolatban vannak még fenntartásaim, de kétségtelenül jobban lehet látni az apróságokat is ha fel van kapcsolva...
Lett lámpa a teraszon, a konyhapultok alatt, és a lányok játszósarkának polca alatt is.
Eltűntek a kábelek, amik eddig olyan otthonosan kígyóztak a nappalin keresztül lépcső előtt a dolgozóig, sokszor emlékeztetve Béla hiányára.
Eltűntek a lukak a falakon is, amikben sötét zsinórok, kábelek tekeregtek eddig.
Egészen lakályos, otthonformájú kezd lenni a ház. Azért a befejezéstől még messze vagyunk, de alakul...

Mikoltról

Olyan kevés az az idő, amit csak vele töltök, és az a gondolatmennyiség, amit rá tudok fordítani kizárólag, hogy úgy döntöttem, keresek valami elfoglaltságot, mondjuk heti egyszer, amikor Hannát odaadom valakinek, nagymamának, Daninak, és elmegyek, hogy ketten lehessünk. Még nem tudom, mi legyen az, de alakul.
Elég sokat mocorog, főleg éjfél körül, és hajnalban, nem is tudom, melyikünk kelti a másikat. :) Nappal is sokszor van ébren, de annak a rendszerességét nem tudtam még kifigyelni... :) Az alvás egyelőre jól megy, ha Hanna engedi, a szopis párna nagy segítség, és már megfordulni is megy vele, felébredés nélkül. Az egyetlen kellemetlenség mondjuk a terebéjesedés és a mozgás pingvinessé válása mellett, hogy elkezdett égni a gyomrom, amit a torkomban is sokat érzek... Hannával is így volt, most sem úszom meg úgy tűnik.
A héten vettünk kiságyat, sokat gondolkoztam rajta, hogyan legyen, végül az tűnt a legjobb verziónak, hogy veszek egy 60x120ast Mikoltnak, Hanna marad a sajátjában, aztán Hanna kap egy rendes ágyat, ha leköltözünk a földszintre mondjuk jövő márciusban, és akkor Mimó megkapja Hanna nagy méretű ágyát. Az gyerekággyá is alakítható, úgyhogy sokáig jó lesz. Dani persze pazarlásnak élte meg ezt, de amikor elmondtam neki Hanna éjszakai vándorlásaival kapcsolatos gondolataimat, belátta, jó a rácsos ágy még neki is.
A kiságy egyelőre a pincében van szétszedve, de nekem már olyan nagyon nagy igényem lenne rá, hogy rendezgessem a babasarkot, ami első körben a mi hálószobánkba kerül, aztán, ha a vágyaim valóra válnak, és Mikolt jobb alvó lesz Hannánál, (ami nem olyan nehéz azért...) akkor az ominózus költözéskor egy szobába kerül a két lány. Dani azt ígérte, hogy a nyaralás után összeszereli a kedvemért, és akkor már kedvemre pakolászhatok. :)
Egyre jobban várom a picike érkezését, és nő bennem a kíváncsiság, ki lakik a pocakomban. :) Most úgy érzem, kicsit nyugisabb, mint Hanna, és bújósabb is. De majd meglátjuk. Egy biztos, már nem cserélném el semmiért. :) A héten megszületett Mikolt második neve, de úgy döntöttünk, nem verjük nagy dobra, mert eddig is kaptunk sokmindent a Mikolt miatt. Egy kis adalék azért... Lányos név, senki nem fogja fiúnak gondolni... Bár nekem a Mikolt sem férfias.
Ja és találtam egy ikerpárt, akik 2008. március 21.én érkeztek, Boróka, és Mikolt... Növekszik a Mikoltok száma :):)

Készülődés

Összeszereltük Mimó kiságyát. :) Hanna persze bent bandázik legszívesebben. 60x120as, de nem tűnik picikének.
A baba súlya ezen a héten már 900 gramm és 32,5 centiméter hosszú. Még nincsenek számottevő zsírtartalékai. Egész testét elborítja már a pihe. Ha megszületne, nagyobb esélye lenne az életbenmaradásra, mert a légzésszabályozása már működne. Az előző héten a tüdőereké volt a főszerep; ezt a 26. héten a tüdő léghólyagocskái kapják meg. A tüdő által termelt szörfaktáns beborítja a léghólyagok belső felületét, hogy kilégzés közben megakadályozza azok összeesését.
Az agyhullámok már az újszülöttekéire hasonlítanak, és kialakul jellegzetes az alvás-ébrenlét mintázatuk is. A hallás már teljesen fejlett; a hangokra adott reakcióként a magzat akár ritmusos mozgásokat is végezhet! Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik.
Annak érdekében, hogy a retina egészségesen fejlődjön, a szemek eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik.

Hőség

Lent épp kellemes, de csak ha kintről érkezik az ember. Fent napok óta majdnem harminc fok van, éjjelre sikerül 27, de van, hogy 25 fokig is letornászni a meleget, Dani este locsol, hátha az enyhet ad, és nem növeli a szúnyogok számát.
Nappal csak aludni megyünk fel, és minden redőnyt leengedve hagyok, de még így is csak az tud pihenni, aki hulla fáradt. Pl. én. Na jó, ők is alszanak, legalábbis valamennyit.
Éjjel is költözködés van, Hanna rendszerint nálunk kezd, (a héten volt hajnali 5ös... elalvás, de 11 előtt még nem sikerült eddig...) aztán van hogy elidőzik egy keveset a sajátjában, majd visszatér. Előkerült a szivacs újra, hogy legalább a pocakot megkímélje a rugdalózástól.
Mikolt elalszik rendesen, de egy körül ébred, iszik, aztán vagy jön, vagy marad. Vagy sokszor kelek hozzá a továbbiakban, vagy kevésszer, de hajnali 6 körül ő is nálunk landol.
Nehéz így pihenni. Hanna miatt be kell csukni mindent, különben egy örök kérdés az éjszaka:
- Mama mi volt ez a zaj?
És természetesen mindezek eredményeképpen van egy zombi mama, egy matricák legmatricábbika kisebb és egy vinnyogó, nyűglődő nagyobb.
Szeretem a nyarat, azt igazán, amikor estére 23 fokra lehűl, kellemesen hűs szellő fújdogál, nappal pedig maximum 30 fok van és egy picit jár a levegő.

Születésnap nagycsaláddal

Szombat délutánra hívtuk meg a nagyobb családot Mikoltünneplésre. Kerti sütögetést terveztünk, amihez a nagymamák salátákat készítettek, a dédi pogácsát sütött, Csilla pedig tortát csinált. Sanyiék hozták az elektromos grillezőt, miután a bográcsozást eszközök hiányában lemondtuk.
Hagyomány lassan, hogy a lányok neves napjaira nálunk gyűlünk össze, jó látni egészben azokat, akiknek a mieink fontosak. (Csak apám és a másik dédi hiányzott, de erről majd egy másik bejegyzésben egyszer...hogy egy táviratot sem küldenek, azt már szívemre sem veszem, csak egyszerűen nem értem...) Jó látni, ahogy a lányok mindenkinek szaladva, ujjongva örülnek, hogy csillognak a szemek, és egyszerűen jó együtt.
A nyári gyerekségnek és a kert meglétének köszönhetően természetesen az udvaron köszöntöttünk, bár elég meleg volt mikor a többség érkezett, idővel kellemesebb lett odakinn ücsörögni. A fűben rejtettük el az ajándékokat, ma Hanna is kapott meglepetést, amin kívül Mikolt ajándékaira is ő volt inkább kíváncsi.
Családi összefogással Mimi egy babakocsit kapott, masszív, erős darabot, amibe bele tud kapaszkodni úgy, hogy az nem borul fel. Kapott egy rongybabát, aminek látványosan örült, ez volt az első amivel igazán játszott. Kaptak könyveket, fürdős játékot, és egy zenélő, beszélő sütifalót is, Hanna életéből ezek a típusok kimaradtak minket kímélve, de beláttam, ezek nélkül nem teljes a készlet.Hanna nagylányos hintát kapott, és egy udvari tologatós bevásárlókocsit, de legszívesebben persze Mikolt babájával és az új babakocsival játszott.
A bontogatás közben Dani nekilátott a sütögetésnek, az illatok hamarosan mindenkit az asztal köré csaltak. Nagyon jól sikerült a vacsora, csak a kis ünnepelt türelmetlenkedett az etetőszékében, így amikor végre tortabontásra került a sor, a legtöbben már annyira jóllaktunk, hogy alig bírtunk a három süteménnyel. A mamám gyümölcsrizséből a végén már alig fogyott :)
Volt gyertya, tűzijáték, és Mikolt is egyre ügyesebben fújta már. A lányok segítettek a torta feldarabolásában is, jövőre már ehhez sem kellek:). Aztán volt szomszédolás, a dédi egy régi ismerősét látogatta meg egy házzal felettünk. (kicsi a világ persze...) Besötétedett, mire asztalt bontottunk, a szúnyogok is kergettek egy kicsit bennünket, és majdnem 10 óra volt, mire a lányok a kádba kerültek.
Örülök, hogy itt élünk, hogy ilyen családunk van, és hogy ilyen gyerekeket kaptunk.

Hanna pösze lett

... én meg ezen kattogok...
Mert az rendben van, ha egy kisgyerek későn kezd el beszélni. Akkor természetesen azt gondoltam soha nem fog. Meg az is rendben van, hogy az első időben nem teljesen tiszta amit mond, sőt még az is teljesen rendben van, hogy csak mi értjük.
Nade Hanna tisztán bár jó későn kezdett el dumálni, nem volt sejpegés, sem pöszeség, az "r" betűt nyilván nem mondta ropogósan, de ettől még nem kattognék.
És akkor egy hete egyik napról a másikra egyszer csak mintha angolul kezdett volna el tanulni és elfelejtette volna a mi szép, magyar, erős "sz"-einket. És pösze. És nem érti, miért csodálkozom.
És néha a "z", a "c" és a "zs" sem megy. Pedig ment... Mondom, ha eddig nem lett volna tiszta, nem kattognék.
Most akkor mi van? Javítsam, vagy ne javítsam? Baba, vagy csak fejlődik. A dadogás is egy más dolog, értem én, hogy gyorsabb a feje mint a nyelve, de nem dadog. Csak pösze.