Mikolt... még mindig :)

Ezzel a névvel nem lehet csak úgy csendben megbújni... Már most sem :)
A Dani féle két hetes türelmi időnek lejártával a döntés ma már végleges, Pöttöm egyelőre egy névvel már biztosan rendelkezik, ez pedig a Mikolt.
A két hét alatt a papa annyira kedves meglepetéssel készült, hogy komoly meghatódás lett belőle. A wiwen ugyanis felkereste az összes elérhető Mikoltot, és megkérte őket, ha idejük engedi, írjanak nekünk arról, hogy milyen ezzel a névvel együttélni, és egy jópáran vissza is írtak. Egy kivételével mindenki pozitívan nyilatkozott, bár azt mindannyian kiemelték, hogy betűzniük kell helyenként, mert nem értik... Ez legyen a legrosszabb. Édesanyám nevét mindenhol már eleve betűzve kezdem, nem is próbálkozom kimondani egyben. :)
Hannának két neve van, és Mikoltnak is lesz egy másik is, de mivel ezt végképp nem tudjuk eldönteni, egyelőre hagyjuk is. Eleinte zavart, hogy nem jutunk ebben a kérdésben előrébb, de mára már inkább örülök, hogy foglalkozunk vele, mert így legalább ezt az időt csak Mikoltnak tudjuk adni.
A rokonok közül sokan persze berzenkednek még mindig, de remélem idővel megszokják, és megszeretik, hiszen nemsokára már nem csak egy név lesz, hanem azé a kislányé, aki érkezik vele.
Mikolt egyébként jól van, sokkal visszafogottabb, mint Hanna volt annak idején, de azért jelentkezik napjában többször is. :) A pocakom nő, ahogy a súlyom is, 56 kilóról indultunk, (ami nálam extrém kevés volt...) és most 67 nél tartunk. :) Hannával 66 kilóval kezdtük, de ennek ellenére a 80 kiló nem cél, ha nem muszáj. Bár az étvágyam lelőhetetlen, és ami nagyon fura az édességet nagyon kívánom. Ez van :)