Terheléses vércukor vizsgálat... Tulajdonképpen rádöbbentem, hogy a legnagyobb macera az egész várandóságban a kórházba bejutni vérvételre, uh-ra. Nem szeretem, mert korán kell kelni, dugóban araszolgatni, várni, aztán visszafelé ugyanez. Mindemellett reggel gyógyszert kell bevennem, és csak fél óra elteltével ehetek. (szombatonként meg is kapom néha, hogy a hormonzavarom szétzilálja a családi életet, mert nem lehet velem jóízűt reggelizni... :)) A terhelésesre pedig egy zsemle, és két deci tej elfogyasztását követően egy órával kerül sor. Nos akkor tehát ha fél nyolcra be akarok érni a pocakomban a imént említett javakkal, ahhoz fél hétkor ennem kell, előtt pedig ugye hatkor gyógyszer bevenni... Hát nem is mondom... Pláne, hogy a kocsiban semmi benzin, plusz a volvo betegeskedés miatt csak egy autóval rendelkezünk, azaz még választásom sem volt, melyikkel menjek. Na nem panaszkodom, beértem, lecsapotak, és haza is értem, kicsit később, mint szerettem volna...
Mimó jól van, szépen hízunk, én ruhástul 70 kiló vagyok, az elmúlt héten már nem esett jól Hannát felfelé cipelni, ezen a héten már a dombot megmászni sem.. :) A pocak pont 100 cm, és hogy a kerek számoknál maradjunk, tegnap már csak 100 nap volt hátra a kiírt időpontig. Kevéske... A beszerezni valók a nyaralás utánra maradnak, ha minden igaz a kedvenc babaruhaboltomba úgyis ott jutok majd el... :) Mimóka pedig jelez, de olyan kis finoman, igazi Mimóza. :) Már olyan nagyon kíváncsiak vagyunk rá... Apropó, május 26án megnézzük még egyszer a születése előtt utoljára. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar