Mikolt csillag a 32. héten túl

Nem mintha magunkról ne lenne mit írni, de mióta itthon vagyunk, nehezen jutok el idáig. A lakás így is fut, a betegségből kecmergünk, gyerekek közt csak Sáráéknál voltunk, a játszóra nem vittem Hannát a héten. Az eső is esik két napja, nap közben csak nyomott az idő, de a homok nedves...
Hanna hozza a régi formáját, éjjel felkel, és velünk tölti az éjszaka további részét, van hogy nyugiban, de van, hogy végigforgolódja reggelig az együtt töltött időt. Ez utóbbi elég nehezen viselhető... Reggel bezzeg nem lehet felkelteni, fél 10, 10 mire magához tér. A dédi nagyon sokat segít most, főzött nekünk spenótot, sóskát, tegnap még szilvásgombócot is. Reggel mindig telefonál, hogy épp mivel vár bennünket. Mari nagymama is elkényeztetett minket ma, kaptunk almakochot, és levest is, így a főzés a héten nem volt vészes szerencsére, bár nem tudom, hogy bírtam volna. Délben még pizsiben vagyok, és nem azért, mert nincs kedvem felöltözni... :)
És persze aggódom... vagyis hiába, mert ha baj van, akkor nem tudok semmit tenni, ha nincs, akkor pedig felesleges. Érzem, hogy minden rendben, de a kard lebeg a fejem felett, és nincs erőm foglalkozni vele. Szeretném már a kezemben látni Mikolt mosolygós kis fejecskéjét, és tudni is, minden rendben. Mikolt sokat mocorog, másként, mint Hanna, de lassan nem tudom már azt mondani, kevesebbet. Legszívesebben a bordáimhoz fúrja magát, és a térdével szánkózik a hasamon, látni a kis lábát. :)

A pocakom 106cm-re nőtt, kilóra nem tudom, hogy hol tartunk, bár a képen látom a változást... A lábam nehezedik, azt hiszem, elmegyek és megmasszíroztatom. Igyekszem sokat pihenni, tudatosan kikapcsolódni, bár Hanna mellett ez nem kis lelkiismeret furdalással is jár. (utólag lemázsáltam magunkat, 72 kiló... Fogytam volna?...)
Szépen elkezdett termelődni kolosztrum is, ez Hannánál is így volt. A gyomorégés a régi, és néha fémes íz is kíséri, ami elég vacak. Nem tudom, mit szeretnék jobban, ezt az állapotot tartani még, vagy már túl lenni rajta, néha ezt, néha azt, de bízom benne, hogy Mikolt akkor jön, amikor neki a legjobb. Lélekben készülök rá, és a gondolat nem félelmetes már. Tudom, hogy ő is szépen fog megszületni, és ez nagyon jó érzés.
Ezt írják:
A magzat fejétől a popsijáig körülbelül 29 cm, nagyjából 1800 grammot nyom és most már nagyon jó eséllyel indulna, ha ezen a héten jönne világra. Kialakultak a körmei mind a kéz-, mind a lábujjain, és tisztán látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Az utóbbi hetek súlygyarapodását a zsírszövet vastagodásának köszönhette, de ez a rohamos növekedés fokozatosan lassul. Már képes oldalra fordítani a fejét, de most, hogy egyre több helyet foglal el a méhen belül, az eddig intenzív mozgás csökkenni kezd.