Ma töltöttük be a 16. hetet Mikolttal, olyan érdekes utánaszámolni, meglepően rohan az idő. Állandó lelkiismeret furdalásom is van, hogy nem figyelek eleget a pocakomra, pedig olyan jó lenne néha csak Vele foglalkozni, de persze Hanna minden figyelmünket leköti. Azért talán lassan, hogy érzem a mocorgást odabenn, egyszerűbb lesz a kommunikáció, mégha nem is én kezdeményezem. Hétfőn vérvétel, és március 10-én ultrahang. A hányingerem már egy ideje elmúlt, a fáradtság is alábbhagyott, aludni is tudnék, ha Hanna hagyna, és nem ébredne fel minden apró zajra... 62 kiló vagyok, 4-el kevesebb, mint Hannával a legelején... Van mit pótolni, és igyekszem is.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar