Annyi de annyi vicces helyzet volt benne, hogy mind külön posztot érdemelne, de én már nem ígérek semmit.
Abba legalább nem lehet belebukni.
Mondjuk ha kétpercenként ledob a google, akkor feladom, pedig már majdnem belejöttem az írásba.
Nos iskolalázban égek. Meg ovisban is, és kevésbé láz ez, mint színtiszta para, de elsőre ennyi idő után mégsem szalonképes azonnal ilyen szavakkal nyitni.
Ettől még a tény tény.
Leginkább pedig a felkészületlenségem miatt az érzés (hogy Mikoltnak oltást kellene kapnia, meg Borzsinak is, nekem meg valamit kinyomtatni, amit egyelőre meg sem találtam, és biztosan van még vagy hat dolog, amiről elfeledkeztem). Írnom kellene. Naugye.
Azért tegnap már gyártottunk Hannával egy új technika és rajzdobozt (kisebb kellett mint a tavalyi). Természetesen a lehető legkacifántosabb módon kezdtem neki, jól belebuktam (ez a titka a pulzusszámcsökkentésnek), aztán lett egy olyan doboz, hogy még. Igaz hogy kicsit karácsonyos (szarvasos, hópelyhes, de barna meg bézs meg picit óarany, és gyönyörű), de lesz még itt karácsony. Ahogy magamat ismerem, idén nagyon hamar ideér.
És nemcsak doboz lett, hanem került is bele minden ami kellett bele.
Picit lehiggadtam.
Pedig nyomtatni még mindig nem tudom honnan kellene, és a nyomtatónk sem jó.
Mondjuk a tervem az volt, hogy írok mindegyik gyerekről pár sort, de ez ma sem fog összejönni. :)
Pedig volt két szülinap is..
Ami telik tőlem, az ez a kép. :) Július elsejéről.

Tidak ada komentar:
Posting Komentar