A visszatéréshez még...

Pár hete a magyar egyesen Feldmár beszélt családról, kapcsolatokról, gyerekekről. Kedvelem Feldmárt, bár néha nem tudom eldönteni, hogy teljesen rendben van-e vagy sem. Mindenesetre egy mai találkozó egy pszichológus ismerősünkkel újra felidéztette velem a pár héttel ezelőtti gondolatokat, és ismét nyugtáztam, Hannának a legnehezebb...
Feldmár szerint ahhoz, hogy egy férfi és egy nő igazán házaspár lehessen, meg kell halnia az énnek, meg a tenek, és meg kell hogy szülessen a mi. Szükségszerűen a mi mindig túlmutat az én és a te valamikori minőségén, és egy másik dimenzióban értelmeződik újra. Amennyiben ez nem jön létre, a kapcsolat halálraítélt.
A család születésekor a kettes mi-ből egy hármas alakul, ennek is meg kell születnie, és amikor egy újabb kis élet érkezik, akkor a hármasnak kell négyessé születnie és így tovább. Ha ezek a változások nem történnek meg, ha pl. a hármas ugyanúgy próbál működni, ahogyan a negyedik családtag érkezése előtt, akkor a frissen érkezett úgy érezheti, ő felesleges...
És mivel minden születés fájdalommal is jár, ezt a család kialakulásánál sem spórolhatjuk meg. Van ahol kisebb surlódások vannak csak ilyenkor, és van, hogy nagyobb viharral jár a változás. És ahogyan mindenki szubjektíven éli meg a családot, és a benne elfoglalt helyét is, a változások sem egyformán hatnak a tagokra.
Nálunk úgy érzem, Hanna az, akit az új helyzet leginkább megdolgoz, de nagyon szép, ahogyan alakul, idomul a változáshoz. Az első hét Mikolt szeretgetésével, és a nem alvással telt. A másodikon teljesen kifordult önmagából, mintha a nagy szeretgetés mellett muszáj volna kiadni magából a felgyülemlett feszültséget, méghozzá a legszélsőségesebb megnyilvánulásokban, amik rá addig nem voltak jellemzők. Földhözverés, sikítás, hiszti. Mikoltot sosem bántotta, leszámítva némi fejecskelökdösést igazán fáradt állapotban.
Mára, a harmadik héten ott tartunk, hogy rendesen eszik, mondjuk rendesen alszik, lehet vele beszélni, és már nem foglalkozik annyit a picivel. Ha igen, még mindig anyáskodó, ölelgeti, finoman puszilgatja, visszaadja a cumiját, vagy meg szeretné etetni. Emellett elkezdett a saját babáival játszani, pelenkáz, fürdet, öltöztet. Esténként pedig hozzámbújik, amikor elalszik, ma a karomra tette a fejét, egészen az arcomba bújt, kaptam cumispuszit is...