Persze megint a hormonok... de ez most a másik irány, mint anno volt...
Nos ma volt nálunk a védőnéni és a doktornéni is. Mindent rendben találtak, csak annyit mondott mind a kettő, hogy elég száraz a bőre, ezt én is látom persze. Kenegessem. Különben pedig formás, szép gyerek, mondták. :) Én szépnek látom, de én elfogult vagyok.
Második gyerek... és tényleg milyen más... Pl. fogalmam sincs, mennyit és mikor eszik. Ha kér, kap, annyit, amennyi jólesik neki. A tejecske még nem találta meg a megfelelő mennyiséget, rengeteg van ismét, de nem ámítom magam, inkább fejek szigorúan, egyrészt a gyulladás megelőzése céljából, másrészt hogy legyen, ha majd kell.
Alszik is, amikor akar, ezt sem figyelem igazából, van, hogy három órát is végigalszik, máskor csak egyet, és van, hogy fenn van két órát is. Mint pl. délután, amikor letettük a játszószőnyegre, Hanna mellékuporodott, mesélt neki, kockákat vitt, aztán mikor megunta, otthagyta. Észre sem vettük, elment fél óra, Mikolt pedig egymagában békésen tanulmányozta a kockákat. Majd enni kért, és elaludt. Így megy ez... Gondoltam, hogy van ilyen gyerek is, és várok még egy pár hetet, de egyelőre ez a legnagyobb ajándék, amit a létezése mellett kaphattam...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar