Nem sorolnám a tegnapi napunkat a gördülékenyek közé... Sőt, közelebb áll a valósághoz, hogy kevésbé gördülékeny és nagyon nyögvenyelős napok váltogatják egymást, különböző mértékben a frontok, a hormonok, és Hanna meg a magam hangulata szerint. Milyen jó volna, ha tudnék uralkodni magamon, és elfogadnám végre, hogy ez a végjáték már csak ilyen, de tegnap ott tartottam, hogy könyörögtem Daninak, vigyen el egy szanatóriumba, és adjanak egy egyágyas szobát, ahonnan senki nem hallja miket mondok, mert magamnak is nehéz elviselnem magamat, nemhogy a körülöttem lévőknek... És nem miattuk...
Szóval az történt, hogy jól kitaláltam, hogy úszás előtt fél hatkor felvesszük Danit a Délinél, hiszen sokkal egyszerűbb neki gyalog jönnie, mint autóval hazáig. Öt körül láttam csak be, hogy nem fog menni. Sem az összepakolás, sem a felöltözés, uzsonnáztatás, öltöztetés, semmi... Teljes kétségbeesésben hívtam Danit fél hatkor, hogy nem megy... Még az sem, ami eddig ment, nem beszélve arról, ami eddig sem. Hiszti, csapkodás, sírás. Hanna olyan simulékony és segítőkész lett hirtelen, hogy ha kicsit nagyobb volna, talán el is tudunk indulni időben.
Végül majdnem mindennek elkészültem, kivéve, hogy a forgalmi megtalálása, és a hálószoba ablakának becsukás elmaradt. Az utóbbi nyomós okkal, minthogy még mindig illatozik a friss festéstől.
Nos úszás után vacsoráztunk is egyet, karnist vettünk, meg sötétítőt, és elment az idő. Majdnem kilenckor indultunk haza, és olyan viharban találtuk magunkat, amit talán még sosem éltem át autóban. Jég esett, és sűrű esőfüggönyben araszoltunk, a Budakeszire vezető úton az akácok leveleivel borított úttest pazar látványt nyújtott volna, ha nem tudom, hogy az ablakunk alatt dobozban állnak a könyveim, nem messze pedig a vadiúj ágyunk... Kicsit aggódtunk, és nem hiába. Itthon állt a víz a szobában, a könyvek, a polc, a ventillátor, (bedugva persze...) a friss fal az ablak alatt és a parketta, minden csupa víz... Nem részletezem az idegállapotot amibe hirtelen kerültem.
Viszont úgy tűnik, mindez Mikoltot egyáltalán nem készetette indulásra...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar