Ezek történtek...

Lassan túl vagyunk még egy héten, nem állíthatom, hogy már hétfőn nem várom a szombatot, főleg Dani jelenléte miatt. Állandó lelkiismeret furdalásom van, egyfelől Hanna, másfelől Mikolt miatt. A nagyobbikkal sem, de a picivel sem tudok elég időt tölteni, úgy, ahogy szeretnék. Hannát nem érem már utol, bent viszont hamar elunja magát, nekem pedig már nehéz színes programról gondoskodni idebent. Mikolttal is többet szeretnék foglalkozni, de sokszor azon kapom magam, hogy eljött az este, és mégcsak nem is szóltam hozzá... Nem valami jó érzés. Persze Hannával sokat énekelünk, mondókázunk, amit ő is hall, de ez mégiscsak Hannának szól.
A teendőket sem tudom már úgy csoportosítani, hogy mindenre fussa erőből, energiából, ma pl. négy darab kisruha kivasalása után úgy éreztem, pont eleget tettem ma. Persze halomban áll a mosogatnivaló, szennyes, vasalatlan, játék, cipő, ruha, és még sorolhatnám...
Hanna
Egyre többet beszél, még mindig a saját nyelvén, de kezdi a szavak elejét utánam mondani, így Matyi, Márkus Ma lettek, emlegeti őket, és mutatja a repülős jelet, mivel mindketten elrepültek három hétre... A kalács ka, Bori Bí, stb... Az alvással küzdünk, átlagban egy nyugis átaludtra egy teljesen zilált vándorlós jut, ma éjjel a nagy szél miatt szerintem, de hajnali háromkor ébredt, teljesen magán kívül, semmi sem volt jó egy ideig, aztán végül nálunk elaludt. Reggel Dani mellett feküdt eléggé az ágy szélén, és miután a papa felkelt, Hanna fordult egyet, és leesett az ágyról... Volt sírás, ijedelem, de félálomban csak, ahogy megpuszilgattam, aludt is tovább. Szegénykém...

A héten járt nálunk Lencsi, Hanna valami hihetetlen módon igyekezett mindenben a kedvére tenni, babusgatta, ölbe szerette volna venni, játékokat adott neki, aztán vízzel itatta, mindezt nagy odafigyeléssel. Kicsit olyan mint Mi... :) túlvállalja magát érzelmileg, aztán ez visszacsap. Így aznap délután olyan nagyon keservesen és hosszan sírt, ahogy ritkán szokott... alig tudtam megnyugtatni. Százszor kellett elmondanom, hogy mennyire szeretem, bújt, és nem nyugodott...Hiába, ő így vezeti le a feszültséget. Szerintem azzal is teljesen tisztában van, hogy Mimó kisbaba a pocakomban hamarosan megérkezik, naponta többször is odahoz ilyen jellegű könyveket, figyelmesen megnézi, hol lakik a baba a mama pocakjában, milyen amikor megszületik, stb., én pedig igyekszem felkészíteni őt, amennyire tehetem.
Mi
Beáztunk. Fentről, ahol üres a lakás jelenleg, mivel a bérlője külföldön tartózkodik. Ezer telefon után a bérlő fiát sikerült kiküldték a probléma megoldására (szegénynek semmi köze az egészhez...). A kazán ment tönkre, meg a túlnyomó csap, ettől állt a víz a fürdőben. Este kilenckor, mire nálunk már a vakolat is leázott a plafonról, és a víz a kapcsolóra, meg az elosztóra csöpögött, kiért a szerelő is, aki csak annyit tett, hogy egy villáskulccsal elzárta a valamit, majd hisztériázott egyet a lépcsőházban, hogy valaki engedje ki a kapun, miközben a srác elmondta nekünk, mi a helyzet... Majd két hét múlva megcsinálja rendesen... Hajnali négykor újra lezúdult egy adag víz, mi szekrényt tologattunk, lavórt próbáltunk a luk alá tenni, Hannát jól felébresztettük, én meg dühöngtem... Nem volt vicces. Festetni kell...
Én
Segítség nélkül lassan nem tudom, hogy lesznek meg a dolgaink, mi lesz Hannával, mert anyukám még ma szabin van, aztán újra dolgozni megy... A kocsival sem kellene már közlekednem, nem tudok hátrafordulni sem, így tolatni is csak tükörből. A reflexeim sem a régiek, és a tempóm sem... :)