Minihírek

Hannának kiesett a hatodik foga.
Még a múlt héten, de ez nekem még ma is hír. :) Olyan szép ezekkel a hézagokkal a szájában, minden nap meghatódom rajta.
Ma pedig, először, mióta Viki levágta a nyár elején, össze tudtuk fogni a haját. Hihetetlenül szép az arca, ha copfja van.
Elfogultság ide vagy oda...
Holnapra az iskolába 54 csíkot kell összevágnom, amolyan szókirakó lesz belőle. Délután a lányok leültek hozzám, és segítettek. Mikolt technikája a hanyag elegancia (a betűk megmaradtak, és ez a lényeg), Hannáé a precizitás.
Amellett az élmény mellett, hogy lehet a néggyel egyszerre vacsorázni már, ez egy újabb rácsodálkozás volt nekem. Hm...
Mikoltnak szerdán névnapja volt. Erről, meg Mimiről is készül egy írás. Manapság ismét ő a legtöbb figyelmet igénylő gyerekem. Igyekszem...
Áron minden nap oviban volt. Az eredeti terv szerint három napot ment volna, de olyan jól érzi magát, és annyi figyelmet kap, hogy kipróbáltuk, milyen az öt napos hét. Jó.
Minden túlzás nélkül ő az egyik legkönnyebben kezelhető a csoportban, ezt pedig az óvónénik értéknek tekintik, nem pedig természetesnek, így Áronunk minden nap matricával, papírból kivágott autóval jön haza. Egyszer pedig Rita néni rajzaival (akinek amellett, hogy van vagy öt olyan kisgyerek, akik egyesével is egy egész felnőttet lekötnek egész nap, volt ideje arra, hogy meghallgassa, és lerajzolja mindazt, amit Áron mesélt neki... pl. a házunkat belülről hibátlanul, Erzsébet kilátóstul... majd mutatom)
Lelle nem eszik, legalábbis értékelhető mennyiséget nem, a kedve töretlen, és nem is beteg. Csak nekem furcsa, hogy hogy nem éhes... Néha kiabálja, hogy husi, de ez nagyjából kétnaponta fordul elő. Akkor aztán pótol.
Hálózsákban alszik, tartottam tőle, hogy nem fogja szeretni, de semmi baja vele.
Beszél, és énekel. A kedvencem tőle a bicó, bicó, szaladjál. :) Órákig képes fújni ezt az egyet.
Ma először elindult a fűtés. A rendes. Vagyis fent 17 fok alá süllyedt a hőmérséklet. Lent ez nem érezhető, itt marad a 20 fok, akármi is történik odakint.
Azért ma, hogy legyen ürügy a kemence begyújtására, kekszet csináltam, és hát igen. Változatlanul a legjobb döntéseink egyikeként figyelem a pattogó tüzet...
A keksz készítésében pedig az összes kislány segédkezett. Lelle elképesztően ügyesen formálta a gombócot, lapította a kis kezében, tette a tepsibe. Lassan nem marad dolgom. :)
Emellett pedig a hét kétharmadát autóban töltöm.
És akármennyire unalmas néha, az autózásban nagyon sok jó dolog van.
Lehet beszélgetni, meg zenét hallgatni (ez utóbbiban a legjobb, hogy feladtam a csakgyerekzeneszólhat elvemet, és rádiót hallgatunk... Lelle pedig instruál: Mama, cáncojj. És jár a kis feje :))))).
Nem érik a málna, és maradt egy jópár apró füge is a bokron. A szeder idén gyakorlatilag ehetetlen maradt, amit nem értek... a szilva pedig várja, hogy leszedjem. Gyalázat, de valószínűleg már csak pálinkának lesz jó. Sűrű ez az idei ősz, na.
A fotós blogon vannak képek, és a jövő hét hétfőjére tervezek egy nagyobb adag ruhát is feltenni a szokásos helyre. Csak mert kérdeztétek. :)