Nem mondom, hogy négy különböző életkorú gyerekkel egyszerű megoldani, hogy megtaláljuk a mindenkinek kielégítő foglalatosságot, bár ebben leginkább Áron a gát. Lelle csak akkor, ha épp engem óhajt, a két kisasszony már majdnem összenőtt érdeklődésük tekintetében, Áron pedig mindent szeretne amit a kicsivel nagyobbak. Csak éppen még nem az alkotás, hanem a megismerés öröméért ül ő is az asztalhoz, amibe a maszatolás, dobálás, szétkenés passzol leginkább... és be kell látnom, ezt elég nehezen viselem a tizedik perctől. :)
A múltkor Csillusék csináltak wcpapír gurigából baglyokat, Hanna pedig iszonyú lelkes lett a képek láttán, én meg mi sem természetesebb, megígértem neki, hogy amint lesz elegendő gurigánk, mi is csinálunk.
Pár napja megvannak a gurigák, ma nekiláttunk a magunk baglyainak.
A gurigákat kifestették, kiki a maga vérmérséklete szerint, Hanna pl. szép lassan, alaposan, Mikolt pedig lendülettel, még belül is. :) Áron közben egy üres lapra maszatolt, majd az ecsetét mártogatta a vizespohárba, a hangját élvezte felettébb. (ebben a nagyonmelegben az is jó, hogy amikor megunja, csak ki kell vinni a teraszra és a slaggal egy pillanat alatt tisztára mosható... pláne, hogy egész nap egy szál pelenkában mászkál)
Végül tollak híjján, és mert a szem-telen füles színességek engem inkább cicákra, mint baglyokra emlékeztettek, cipelőket csináltunk belőlük. Kaptak farkincát, gyöngyökkel, és szemet, meg bajuszt is. Mondanom sem kell, hogy az utolsó mozzanatokat már egyedül csináltam? :)
Ime a kész macskasereg.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar