Irnám, hogy hazajött, de meglehetősen széles mosolyra húzódott ettől a kifejezéstől a szám, és mitagadás, jól esne tudni végre, hogy mikor, és mit nevezzek otthonnak.
Peti Danival érkezett, Hanna egy hete naponta kérdezgeti, mikormár, aztán kedden az alvásból ébredve minden rajzolni tudónak kiadta a feladatot. Ajándékot készítettek, ki ki a saját ízlése szerint. Nagy lapra alkottak, hihetetlen édesek voltak, ahogy koncentráltak az instrukcióra, és húzták a vonalakat.
Hatkor az ajtóban toporogtak, és amikor megérkezett Peti, Áron kivételével (aki gyanítom ismét nem tudta eldönteni, hogy az édesapja duplikálódott, vagy egy másik személy az, aki a hátizsákkal érkezett, jobbnak látta az öltönyös mögé rejtőzve fürkészni azt a másikat egy darabig) mind a nyakába ugrottak. Áron végül a másodikon megtalálta a választ a kikicsoda kérdésre, a kontextus sokat segített neki, így egy negyed óra múlva, már az összes gyerek fürtökben lógott a nagybácsin. :)
Peti egy csomó élménnyel, és temérdek energiával érkezett, szívem szerint csak ülnék, és hallgatnám, hogy mik történtek vele. A gyerekek rajongásig örülnek hogy újra itt van, ma délután ébredés után azonnal felvonultak a szobájába, aminek az ajtaját ügyesen becsukták maguk mögött, olyannyira, hogy csak egy lakatos tudta végül kinyitni :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar