Dani Szingapúrban van Lelle útleveléért, meg az utilapujáért papírformátumban, mi pedig közben múlatjuk az időt...Én többek között egy kis tikkeléssel a nyakam környékén... valami izom vagy ideg becsípődhetett, mert egy ponton iszonyúan fáj, percenként nyilall bele valami, és az egyes akciókat egy kellemes fejbiccentés kíséri (állítólag külső szemmel nem látni). Kínomban vigyorgok, és reménykedem, hogy elmúlik... Dani persze elküldött masszíroztatni a helyi thai boltba, de nem merek, mert a nyaktekeréstől rettegek... pedig biztosan hasznos, ha nem csavarodott még le senki búrája tőle...
És míg Peti Áronnal harcolt (aki fogat növeszt és folyamatosan rosszalkodik), mi Lellével főztünk is... vagyis egy ideig csak volna, mert Lellike jobban szerette volna, ha a kezem nem a krumplival van tele. Előtúrtam hát a manducánkat, amit Áronnal használtam sokat, és néha Mikoltot vittük benne, de még sosem próbáltam ki a babaszűkítővel. Itt volt a remek alkalom, és a manduca jelesre vizsgázott, tökéletesen kidolgozott a bébik részére is. Lelle a hátamon egy darabig nézelődött, aztán picit vitatkozott, majd elaludt.
A képek már az ébredése után (rakottkrumpli illattal fűszerezve) készültek, a buksijáról csak azért vettem le a takarót, hogy látszódjon a feje is. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar