Csilla nyugdíjba megy. Hogy ez mekkora szorongással tölt el, nem is mondom...
Ez volt vele az utolsó anyáknapi ünnepség, és hamarosan ballagnak a nagyok. Vele együtt.
Áron szeptembertől óvodás lesz, van még egy éjszakám kitalálni, mit mondjak, ha megkérdezik, kihez szeretném adni.
Az első kép bizonysága mindannak a hatalmas szeretetnek, amivel a gyerekeimet körülveszi, és bár biztos vagyok benne, hogy van nekik egy külön kis zug a szívében, abban épp ennyire, hogy mindegyikükkel ugyanilyen szeretetteljes, nyugodt, odaadó.
Csilla a keresztanyám. Hanna gyakran kérdezi, hogy akkor az övé is ugye, és mindenkinek úgy is mesél róla, mint a keresztanyukájáról. Ez az ünnepség most igazán meghatott, s egyfolytában arra gondoltam, Csilla az óvóanyukájuk, és én ezért nagyon, nagyon hálás vagyok.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar