Egy kezén az összes ujja

Öt éves lett.
A minap figyeltem, ahogy alváshoz készül. Van abban valami csodaszép, ahogy a káosz eluralkodik körülötte, majd végtelenül Mikoltosan elrendeződik. Nem lesz kisebb, vagy szabályosabb, de határozott jelentéssel bíró igen. Minden tárgynak, mozdulatnak megvan a helye, az ő valóságában tökéletesen.
Egyik gyerekünkben sem látom annyira a felnőttkori önmagát, mint amennyire Mikoltban.
Örök középső. Aki vagy mindenkivel rendben van, vagy senkivel. És aki úgy csapong a végletek között, hogy nem enged magának sem menekülőutat. Amikor már túl van minden határon, még rátesz egy lapáttal. Egészen mindegy miről van szó.
Folyamatos harcban az igazáért, és folyamatos mozgásban a maga világában.
Szeretem a vékony kis testét, a mosolyát, az életigenlését, a macskaságát ahogy bújik, ha akar, de kisiklik az ölelésünkből, ha nem tetszik neki, a kitartását, a játékosságát, a csillogást a szemében.
Szeretem, ahogy egymagában eljátszik egy komplett drámát pár babával, ahogy pár perc alatt rajzol egy dalisan Mikoltos képet, ahogy magára szabja a dalokat.
Szeretem, ahogy a maga módján szereti az állatokat, ahogy kiforgatja a szavak jelentését, és megtölti őket önmagával, ahogy minden helyzetet a maga javára fordít.
Mikolttal élni még mindig kihívás, egyszerre szórakoztató, és idegőrlő, de határozottan körvonalazódik mindaz, amit eddig csak sejteni lehetett belőle. Mint az élő fa, amin az évgyűrűk sorban mutatják a kort.
Ilyen Mimi rajzkészsége, a beszéde, a mozgása.
Mindennek fel kellett épülnie, és minden olyan szépen rendeződik évről évre, hogy lassan megnyugszom, ő is rendben van és nemcsak a saját világában, hanem a realitásban is.
Hogy a pálcikaemberekből táncoló, élő, mindig szívárványszínű figurák születtek, hogy a saját nyelve, ha nem tökéletesen, de mára már elmúlóban van, hogy a gyűrűre mászik és csodáljuk, milyen magától értetődően teszi.
Hogy megérti és javarészt elfogadja a szabályokat, és ha ő nem is tartja be mindig, de sosem mulasztja el a többiek figyelmét felhívni rájuk.
Hogy ősztől egyedül marad az oviscsoportban, ahol ő lesz a nagy. Vannak barátai, saját kapcsolatai és már rég megállja a helyét egyedül is.
Öt éves lett az ezerarcú szívárványlelkű KisMikolt.
El sem hiszem.