Ő, aki sosem fázik, tegnap délelőtt azzal jött be az udvarról, hogy hideg van odakint. Nyugodtan ült az autóban is, mikor beszaladtam valamiért és a bónusz játszóterezéstől sem jött igazán lázba. Semmi nem látszott rajta, csak utólag értem már, hogy bujkált benne valami.
Mire a lányokat hazahoztuk az oviból, már meleg volt, ebédelni sem akart, azt mondta, menjünk azonnal aludni.
Délután a nagyszülők voltak itt, hogy a lányokat el tudjam vinni úszni. Mari aggódott miatta, mert míg nem voltam, a láza felment harminckilenc és fél fokig.
Egész este az ölünkben pihent, épp olyan jó beteg, mint Hanna. Fekszik, alszik, iszik. Még éjjel is.
Vacsorára sima bolognai spagettit kért, miután a tejfölöst kihányta, valószínűleg a rengeteg folyadék mellett nem fért már el a pocakjában. A simát aztán mind megette, és mire lefektettük, a láza is lement.
Éjjel kicsit meleg volt, reggel nyolckor pedig meleg homlokkal ugyan, de farkaséhesen ébredt. Evett vagy három adag reggelit, aztán lefeküdt a kanapéra.
Furcsa az egész, részben mert egész télen nem volt beteg, pláne nem lázas. Ráadásul sem a torka nem piros, sem nem köhög, de még az orra is csak annyira folyik, hogy azt észre sem veszem igazán. Háromnapos láza már volt...
A legszívesebben az ölemben van, ha pedig teszem a dolgom, jön velem, ül mellettem. Lelle szolidarít, mellékucorodott a kanapén, és fél tizenkettőkor mind a ketten aludtak egy fél órát. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar