Megjelent Hanna szótárában az egyes szám első személy. Nagy változás ez, minden alkalommal, amikor használja kis meghatottság uralkodik el rajtam... Elérkezett, és mostantól egyre erősebb lesz, Hanna-Én.
Anyukám emlékei szerint a két első szavam a nem után a gyere és az adide voltak, ehhez képest az én lányom különösen udvarias, jólnevelt, stílus tekintetében sem lehet egy szavam sem. Azért a mai két "Én szeretném" után kiderült, hogy képes különbséget tenni a kicsit és a nagyon fontos óhaj között. Ez utóbbit ugyanis ímígyen adta tudtomra este: "szijasot akarajom". Úgy tűnik a dackorszaknak közel sincs még vége, és bár úgy tettem, mint aki nem érti mit kér Hanna, a harmadik akarajom után feladtam, szijacs a földre került, mi pedig gyakoroltuk, hogy "szeretném". Pedig délután egészen jól ment neki. :):)
A héten elhangzott kedvencek:
- Lesz karácsony. :):)
- Mimi pici, papa is pici, mama is pici, Hanna nagy.
Hosszan nézi a nagymama cipőjét, majd az enyémre mutat.
- Olyan a nagymama cipője. (mint a mamáé)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar