Kis Mikolt erősödik

A hangja egyértelműen. Az amúgy hihetetlenül békés, mosolygós kisdedünk, ha valami hiba csúszik a rendszerbe, úgymint kis késés alvás, evés, fürdés tekintetében, olyan hangerővel kéri ki magának a rendetlen bánásmódot, hogy azt hét határra is hallani lehet. Közben pedig igazi, hatalmas könnyeket hullat, és teljes testével esik kétségbe. Ilyenkor is imádnivaló.
Az éjszakáinkkal kapcsolatban valószínűleg csak én érzem, hogy az erőviszonyok nem egyenlőek. Míg én az erőm végét érzem, neki meg se kottyan három ébredés, és akár egy hatos kelés sem veszi el a jókedvét. Bezzeg nekem... Ma hajnalban végül Dani találta meg a megoldást, miután én már moccanni sem bírtam. A kis dumaládánkat a hasáról a hátára fordította, mire őnagysága egy darabig csendben elnézelődött, majd elaludt. Nyolcig...
Hamár a hasról írtam. Tornázik. Erősíti a pocakizmokat. Valahogy így:
:):)