Mikulás

Idén nagyjából minden sarokban a Mikulás keze-lába nyomába botlottunk. Nem csoda, hiszen Hanna három hete ezzel fekszik ébred: Jön a Mikulás. Így tegnap, amikor először mondhattam neki, hogy igen, tényleg jön, nagy szemeket meresztett és kissé hitetlenkedve, de örömmel készülődött.
A Kis Pagonyba mentünk, ahol már tavaly is hatalmas élmény volt neki is és nekünk is a Mikulás érkezése. Azt, hogy miért nem tudta megvárni az Öreg a hatodikát, nem tudom, de végülis magyarázat lehet, hogy azért érkezett egy nappal korábban, hogy a többi gyereknek, akik nem fértek be a Pagonyba még az éjjel el tudja vinni az ajándékokat. Mondjuk Hannának egyelőre teljesen mindegy, mikor jön, csak jöjjön.
A Pagonyba érve már jó nagy tömeg fogadott bennünket, még épp egy hely maradt szabadon, ahova le tudtam ülni, hátha szüksége lesz rám Hannának. Nem volt. Azonnal a mesélő-zenélő lány mellett termett, és a nagyon komoly, figyelős, befogadós arcával szemlélte 10 cm távolságból. A cselló elkápráztatta, csak akkor illetődött meg kissé, amikor megérkezett a Mikulás. Odajött, és egy picit az ölembe ült, aztán ment is vissza, figyelni, segíteni. A saját ajándéka után, amit a krampusznak öltözött lányok bontottak ki neki, és amit vissza akart adni a Mikulásnak, (egyem a jó szívét...) mindenki másnak is segített kiosztani a csomagját.
A képen a megfigyelő Hanna látható, úgy, ahogy az egész estét töltötte. Itt épp semmi dolga nem lett volna már. :):):)
Az ajándékosztás végeztével még játszottunk egyet, csoki helyett egy kiló mandarint elfogyasztottunk, aztán hazafelé útba ejtettük Zitáék ablakát is, ahová szintén tett valamit a Jóságos. Itthon pedig kitettük a csizmákat a kisszékeken az teraszajtóba, hogy éjjel, ha erre jár a Nagyszakállú, tudja, hova tegye a meglepetéseket.
Mikolt elég gyorsan elaludt, Hanna viszont annál izgatottabban jött ki háromszor is, megnézni, van-e már valami a cipőkben. Egy mamabarát éjszaka után reggelre járt is nálunk a Mikulás. Hozott mindenkinek valamit, a virgácsot idén elfelejtette, vagy annyira jók voltunk, hogy nem is gondolt rá. Hanna zoknit kapott, és nagylányos bugyikat, amit rögtön fel is próbált. Mikolt pedig csörgőt, és egy kis felakaszthatós játékot, amit Hanna előszeretettel hurcolt a délelőtt folyamán.
Mikolt a másik jószívű gyerekem hagyta... :) Cserébe pedig megkapta Hanna Cipelő cicáját, amit a pagonyban kapott, és jutott neki is egy kis csoki.
Dani délelőtt dolgozni volt, a lányok játszottak, Hanna felolvasott a Kisvakondos könyvből, amit Mimi szájtátva, nyálcsorgatva hallgatott végig.
És hogy mennyire sok helyen tetten érhető a Mikulás tevékenysége, vár még egy pár csomag rájuk a nagyszülőknél, a dédinél, kaptak Ágiéknál és Áronéktól is valamit. Az igazi azért tényleg az élő, nagyszakállú, puttonnyal érkező, beszélő, mindenről tudó Mikulással történt találkozás volt...
Jövőre eggyel több csillogó szemecske várja majd a nagy napot. Már most is egészen hihetetlen, hogy mekkora Hanna, és milyen nagyot nőtt Mikolt is.