Minden rendben

Pár napja fáj a gyomrom. Tegnap rájöttem, hogy szorongok a mai vizsgálat miatt, pedig tudtam, nincs semmi oka az aggodalomnak. Tény, hogy Hanna sokkal lazább volt annyi idősen mint most Mikolt, de ettől még ő is teljesen belül van az elvárható határon. Az is tény, hogy Danival együtt erőgombócnak hívjuk, mert amikor felvesszük, mint egy kismacska összegömbölyödik, tartja magát. Viszont soha nem feszítette hátrafelé magát kézben, nem tartja oldalra a fejét, és a kis öklét is elkezdte időben kinyitni. Eddig nyugodt voltam, úgy gondoltam, hogy csak erősebb mint a kortársai, és jó mozgású. Kedden a csiribirin egy gyógytornász anyuka megfogdosta ruhástul, kérdezett pár apróságot, és megnyugtatott, szerinte rendben van minden. Az egyetlen ami "tünetként" megemlíthető, hogy két és fél hónaposan átfordult, ami arra utal, hogy kötöttebbek az izmai egy picivel az átlagosnál.
Ennek ellenére bennem volt a félelem, hogy valamit mégiscsak talál majd a gyógytornász, hiszen nem értek ehhez a területhez, és a finomságokat nem láthatom. Arra is felkészültem, hogy Mimó sírni fog végig, bár elfogadni nem sikerült. Sőt azt is elrendeztem magamban, hogy esetleg betegnek címkézhetik. Ezzel a csomaggal indultunk el délelőtt, és végül a puttonyomat otthagyhattam.
A választott gyógytornászunk a Dévény módszerrel dolgozik. Több kör lefutása után találtunk rá, mivel akihez szerettem volna menni, idén már nem tudott időpontot adni, maradt az ismeretlen, de helybéli szakember. Andrea kedves és határozott, a gyerekeim azonnal kinyíltak neki, Mikolt sírás helyett végig mosolygott, gőgicsélt. A kérdéseimre minden választ megkaptam, és a félelmem, hogy pénzért sokszor kell majd jönnünk teljesen alaptalannak bizonyult. Mindenhonnan jól megmozgatta a kisbabánkat, megnyomkodta, tornáztatta, közben végig beszélt hozzá, és hozzám is, amiért külön hálás vagyok. (itt jöhetne egy szösszenet a szakemberek hümmögő kommunikációjáról... brrr.)
Az eredmény: Mikolt valóban egy cseppet kötöttebb, mint az átlag, de nem lényeges az eltérés. Letapadása nincs, és azon kívül, hogy figyelni érdemes, nem kell többet vinnem, csak ha negatív változást látok a moszgásfejlődésében. A masszírozás, és az úszás valószínűleg nagyon hasznos, ezeket továbbra is végezzük majd.
Hannának annyira tetszett a hely, az eszközök, és a vizsgálat is, hogy Andrea őt is megnézegette, és egy kis harántsüllyedést talált nála. Vagy mondjuk inkább, hogy még mindig nem elég mags a boltív a talpán, bár az apukájának sem volt soha. Azt javasolta, sokat mezítlábazzon, ne hordjon harántemelős cipőt, (nincs neki olyanja...) és minél több egyeneltenséget keressünk a lábacskáinak, amin erősödhetnek.
Lehet pl ilyen ún. multiaktív félgömböt venni neki, amin itthon is járhat, játszhat.