Miután Hanna fél 12ig hol minket, hol magát szórakoztatta, (az utolsó fél órában néma csendben játszott a nappaliban, majd suttogva odaállt elém egy babanadrággal, hogy "úszó narrág") végre elaludt, Mikolt pedig éjféltől nagyjából háromnegyed óránként jelentkezett, cumiért, tejért, és végül fél hat környékén úgy döntött, reggel van, majd mindezt tetézte Hanna megérkezése, úgy éreztem, hogy a nagyágy nem is olyan nagy négyünknek, valamint ha még valaki kaparászni merészeli a párnámat, vagy szájbavág, nos akkor vagy agyvérzést kapok, vagy csak szimplán megdöglöm. Fogtam Mikoltot, visszatettem a kiságyába, (nagy szemeket meresztett...) majd megragadtam a párnámat és egy takaróval Hanna szobájába viharzottam majd elájultam a földre rángatott szivacson.
Annyira fáradt voltam, hogy csak halványan hallottam, ahogy Mikolt elmeséli az egész éjszaka történetét, majd nyekereg kettőt. Aztán arra is csak nagyjából emlékszem, hogy Hanna megérkezett, és mellémkuporodott, (egyáltalán nem zavart, pedig fel szoktam ébredni rá...) az pedig tényleg csak egy sejtés, hogy Hanna hason fekszik a parkettán valahol mellettem. Dani megerősítette, hogy mikor Hanna kilenckor újból megérkezett a nagyszobába, hideg volt a keze, és nem tűnt ágymelegnek.
10 órakor arra ébredtem, hogy Mikolt a jellegzetes éhségsírással valahonnan nagyon messziről hív. Nem mondhatnám, hogy a négy óra, amit sikerült egyhuzamban aludnom, kielégítő volt, de legalább nem zombiként kezdetm neki a napnak. Mellesleg rajtam kívül mindenki más is aludt a fent említett idősávban... Lehet, hogy én nem hagyom őket?
Tidak ada komentar:
Posting Komentar