Ilyenek az éjszakák. Előkerült már a suttogó is, akit ismét a sarokba hajítottam... Gondolkozzon el a szülő, mit rontott el, ha a gyereke még mindig nem képes végigaludni az éjszakákat...
Nem hiszem, hogy elrontottuk volna, hacsak nem elrontásnak számít az, hogy igyekeztem a legkisebb traumát okozni, a legnagyobb várható siker mellett. Vagyis, egy darabig próbálkozom bevenni Hanna bevehetetlennek tűnő igényvárát, aztán feladom. Mára viszont tényleg elég nehézzé vált a helyzet, úgy is fogalmazhatnám, számomra megoldhatatlannak tűnik. Este nem tudom letenni 10 előtt, akkor is úgy, hogy egy szívacson elalszunk ketten, aztán kijövök, majd mikor én is elmegyek lefeküdni, visszateszem az ágyába. (ez utóbbinak mondjuk épp semmi értelme nincs, mivel így amikor legközelebb ébred, érte kell mennem) Éjjel ébred, változó időpontokban, de jó érzékkel akkor, mikor én éppen elaludnék, (merthogy nekem is nehezen megy ez már) és akkor két verzió lehet: A, szivacson újra elalszunk, B, átjön hozzák. B verzió gyakoribb.
Nem várok csodát, és azt is tudom, nem tart minden örökké, de most tényleg nehéz. Az én elképzeléseimben valahogy úgy nézne ki az "ideális" ehhez képest, hogy fél 10 körül le lehet tenni, a saját helyén, egyedül, és éjjel, ha épp ébred, és olyanja van, hát tőlem jöjjön... Csak nem tudom, ezt hogyan érjük el...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar