Pihenőnap

Megszavaztuk. Vagyis Dani ugyan beállította a telefonját, mégsem szólalt meg, így elég későn keltünk ahhoz, (én hősiesen kirugdostam magam az álmok közül kilenckor, de a többiek fél 10ig meg sem mozdultak) hogy bármerre elinduljunk. Szállásunk egyelőre szombatig van csak, és azt találtuk ki, hogy Granada felé kellene inkább költöznünk, nem pedig a másik irányba. Nerja a legjobbnak tűnő megoldás, de elég messze van ahhoz, hogy odaugorjunk. A wifi nyújtotta kényelem a szállodában adott volt, így az interneten próbáltunk szállást találni, én pedig párhuzamosan a blogba írtam… Ezekkel annyira elment az idő, (végképp) hogy Hanna már aludni kívánt leginkább. Fél egykor le is tettem magammal együtt, és aludt is kétésfél órát (végre ágyban…) és bár felébredt a csengetésre, a takarítók jöttek a szemetet elvinni, de aludt is tovább. Kicsit tartok az otthoni visszaszokáshoz, ami az egyedül alvást, és a kiságyban töltött időt illeti. Mióta itt vagyunk, az autóban is a kezemet akarja fogni, ha fáradt…

Ébredés után ebédeltünk, aztán medencéztünk egyet a bentiben, mivel a kintit, bár tele van gyerekekkel, én még mindig hűvösnek találom. A víz meleg ugyan, de a levegő egyáltalán nem.

Még délelőtt megkérdeztük, milyen egyéb a környéken hamar elérhető lehetőségek lennének kisgyerekkel, és van is egy állatkert, állítólag nagyon jó, a szomszéd városkában, Fuengirolában. Én szerettem volna elmenni, de Dani szerint Hanna nem élvezte volna. Mivel nem beszéltük meg rendesen, hogy megyünk-e vagy sem, addig húzódott az idő, míg már nem értünk oda nyitvatartási időben. Azért kintről megnéztük, tényleg nagyon szépen felújították.

Nem messze találtunk viszont egy parkot, játszótérrel, homokozó nélkül, Hanna boldog volt, hogy jöhet mehet szabadon. A park a könyvtár része, kis szökőkutakkal, fűvel, lazán, nem helytakarékosan. Nálunk a parkoknak egyáltalán nincs helyük, itt pedig minden városban magától értetődő, hogy két sarkonként van egy. Nagyon kellemes dolog… Persze nekik az időjárás is kedvez.

Hazafelé még lementünk a partra is, a városon keresztül, mindenütt szépen rendberakott utcák, járda, boltok, nagyon kultúrált kisváros ez, csak ámultunk rajta. Az egész térségre jellemző különben is, hogy rengeteg az angol, és nem csak nyaralók, hanem életvitel szerűen itt lakók. Hiába, Gibraltár biztosan kicsi már nekik. Modern módon gyarmatosítanak.

A szállodánk „csendes, barátságos melegében”, miután Hanna az össze üres nyugágyat kipróbálta a medencék szélén, (ez szokása minden esti érkezéskor… A másik kedvenc a lift )megvacsoráztunk, és már 11kor aludni is tudhattuk a kisasszonyt, nekem pedig újabb idegeimet tépázták széjjel az újonnan érkező felső szomszédok…