Két napja a rododendron a teraszon, gondolom a kis tápos segédletemnek köszönhetően (is) elkezdett burjánzani, rohamosan nőnek a bimbói, és ma már virágok is voltak rajta. Ahhoz képest, hogy amikor elköltöztem saját kis lakásomba, csak a kaktuszok maradtak életben, ez azt hiszem jelentős fejlődés. :) És tényleg csodaszép! :) Kicsit úgy érzem öregszem ilyenkor, de ha ezen múlik, hát nem bánom.
Délelőtt Sáráékkal a Kopaszi gátnál jártunk, én utoljára akkor voltam arra, mikor még lepukkant csónakházak, és néhány elhagyatott kis házikó porosodott a semmiben, elég lehangoló módon. Ahhoz képest igencsak kikupálódott, mondjuk Budapest egyik legjobb, ha enm a legjobb közterületét építették meg itt. Mintha nem is kis hazánkban jártunk volna, mindenhol tisztaság, fű, kavics, mosdók, papírral, egy kis játszó, (ez elég elnagyolt elképzelése egy igazi játszónak, de mindegy is...) víz, napsütés... Fantasztikus volt! Hanna végig motorozott, meg rohangált, aztán jól elfáradt, és akkor persze engem nyúzna. Dani próbálkozott felvenni, de hiszti volt miatta, végül visszafelé Áginak engedte, hogy cipelje, miközben Sára Hanna babakocsiját próbálta ki. :) Hanna még oda is bújt Ágihoz. Nekem nagyon jólesett. :)
A délutáni alvás végeztével elhatároztuk, hogy itt az idő, nem várhat tovább az ágyvásárlás, már reggel alig bírtam kikelni az ágyunkból. A kérdés csak az, 160, vagy 180 cm-s legyen az új. Most a 180asra voksoltunk, kipróbálva a 160ast az ikeában, azt hiszem négyen nem férünk el kényelmesen... Pedig szerintem erre a lehetőségre is fel kell készülnünk. :)
Holnap újra munkanap, de most csak három... Kibírjuk...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar