Ma délelőtt a biopiacon voltunk mindannyian, ugyanis Hannának alkalmi ruhára volt szüksége. A bababörzén itt már többször sikerült olyan holmikat beszerezni, amiket sehol máshol. Ráadásul itt fel is próbálhattuk. Nos, ma sem csalódtam, és bár elsőre nem tűnt a legmegfelelőbbnek a választás, amikor végül itthon felöltöztettem, kiderült, hogy ennél jobbat nem is vehettünk volna. Dani teljesen megbabonázva figyelte a kis hölgyet, aki önmagát, és a nemét semmi esetre sem meghazudtolva pózolt a fényképezőgép előtt.
Az alkalom pedig Dani unokatesójának esküvője volt. Úgy terveztem, hogy hamar alszunk délután, hogy fél ötre a Mester utcai templomban lehessünk. Hanna le is feküdt fél kettőkor, mikor jött egy akkora vihar, amilyet elég régen láttunk utoljára, Hanna nem is hallott hasonlót soha, úgyhogy ment az "otty, otty..." fél háromig, amikor viszont beájult. Fél négykor keltettük, öltözködés, nekem ment a legnehezebben, mert "nincs egy ruha, ami rámjönne" és tényleg. Végül egy amúgy nagyon elegáns, csak éppen fekete kisruhánál maradtunk, meg egy harisnyát is találtam, amit kímonban magamra cibáltam...
Az eső pedig csak ömlött, nem ilyennek képzeli az ember lánya az esküvője fehérruhás napját. No mindegy is, Hanna csodaszép, mi elegáns mívoltunkban időben megérkeztünk, volt ceremónia, aztán hajón eszem iszom, majd 10kor, már kellőképp kifáradva el is indultunk hazafelé. A lagziban (vagy lakzi?...) még meg is táncoltatott az én édes férjem, Hanna barátkozott nagyobb gyerekekkel, és a Nagymamit kérte százszor :) Ilyet még nem láttam tőle, de nagyon örültem neki. :):)
Majdnem 11kor gyors zuhany together, előbb a pelenkázón Hanna pisilni kezdett, amit rémületében, amit azzal okoztam neki, hogy felkiáltottam Neeeee, életében először a wc-ben fejezett be :):) Úgy megdícsértük, hogy csak úgy dagadt a boldogságtól. Fél 12kor már aludt is, aztán éjjel kétszer hívott, harmadjára átvittem magunkhoz...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar