Mikor magunkhoz tértünk még sütött a nap, de már elég késő volt, így arra voksoltunk, hogy Hannát is kímélve a sok autózás és a délutáni alvás kimaradása miatti nyűgösségtől, a napot inkább a városban, vagy legalábbis a környéken töltjük, nem megyünk messzire, és délután alszunk is egyet.
Nerja előtt picivel a paradicsomültetvények tövében van egy állatmenhely, már az első nap láttam, hogy csacsikat lehet nézni, de nem tudtam, hogy pontosan mi is ez. Ma megnéztük, természetesen angol önkéntesek által üzemeltetett, (mellesleg nagyon szimpatikus módon) főleg csacsik, pár malac, egy bárány, és egy pulyka lakta állatrezervátum ez, (ja és egy pár kutya is van) lehet őket etetni, jó éhesek, meg jó szerencsétlenek szegények… Mind megmentett állat, a többségnek valami kis betegsége is van.
A nap már nem nagyon sütött, talán az egyetlen ilyen felhős napunk volt a mai, picit talán fáztunk is, (ha nem süt, még elég hűvös tud lenni az idő) Dani papucsban jött el, ami út közben beadta a derekát, és nagyon mulatságos volt, ahogy igyekezett szegény egyensúlyozni az egy pántos talppal a lábán. Közben küzdött a báránnyal, aki láthatóan nagyon felkészülten viselkedett a kék vödör látványára. Hannának is nagyon tetszettek az állatok, a csacsikat főképp megkedvelte, bár ők is elég agresszíven követelték a jussukat.
Nem maradtunk sokáig, ebédet főztünk otthon, aztán alvás, majd kismedence program. Olyan érdekes, Hannán tényleg látni, hogy szeret ebben a házban lakni, mindig nagyon szívesen van „otthon”, és ha vizezhet, akkor pláne semmi nem érdekli. Daninak internetes dolgai voltak, úgyhogy egyedül voltunk. Hanna locsolt, pancsolt, én napoztam.
Este bementünk a városba, az Euróba balkonja megunhatatlan, sétáltunk, fagyiztunk, Hanna pedig rohangált. A rövidnadrágos esés folytatásaként, bár ma hosszú volt épp rajta, elesett, és a nadrágján keresztül zúzta le a bőrt a térdén úgy, hogy az átvérzett. Ragtapaszt kell beszerezni a popsitörlő mellé.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar