Mikolt csillagocska 4 hetes

Nem is szeretnék most ennél sokkal többet írni, mert pénteken már egy hónapos lesz... Így rohan az idő. Vagyis nem lett lassabb a múlása. Szóval majd pénteken bővebben...

Hanna 22 hónapos

Még két hónap, és két éves lesz. Döbbentes a változás, ami a szemünk előtt zajlik. Már régóta nem baba, de hogy a pici gyerekből kisgyerek lett, aztán a kisgyerekből kicsit néha gondterhelt, felelősségteljes nagytesó, ezt még nehezen fogom fel, illetve néha mardos is a lelkiismeret furdalás, hogy lehet, hogy jobb lett volna kicsit várni még a testvérkével. Hogy jó lett volna még csak vele lenni, neki adni, őt szeretni kizárólagosan.
És persze nagyon jó érzés, hogy a tesónál nagyobb dolgot nem adhattam volna neki, még akkor is, ha Mikolt most még nem társaság Hannának, hacsak a cumi visszaadása felett érzett örömöt nem veszem annak.
És hogy milyen is Hanna ilyen nagylányként?
Nehéz... akaratos, hisztis, sírós, mosolygós, bújós, simogatós. Sokarcú, és általában kiszámíthatatlan. Mindenben. Soha nem lehet tudni, mi okoz örömöt neki, mikor alszik, vagy eszik szívesen, és mikor utasít el minden közeledést, próbálkozást, mikor simulékony, szófogadó, vagy épp csak elérhető szavakkal.
Ebben a hónapban a legnagyobb változást Mimi érkezése jelentette, ami nyilván a legtöbb eddigi rutinunk felborulásához vezetett. Hanna erre úgy reagált, hogy 1. nem eszik, 2. nem alszik. :) Konkrétabban az alvás lassan egy új címkét is kiérdemelne, amennyit foglalkozom vele, az evéssel pedig inkább nem is törődöm, amikor éhes lesz, szól. Amúgy pedig éppen nem cérnavékony :) Csakhát ha hiszek annak a cikknek, miszerint a dackorszak egyik jellemző tünete, hogy nem eszik a gyermek, mivel az evés az egyike azon kevés dolognak, amiben kontrollt tud gyakorolni, akkor talán nem is biztos, hogy szól... Úgyhogy küzdünk, ő meg fáradt, és éhes, így aztán csetlik-botlik, meg nyafog...
A beszéd terén is nagyot haladt, mára gyakorlatilag mindent igyekszik utánunk mondani. Rengeteg szó első két hangzóját mondja már, és sokszor olyanokat is, amit aznap biztosan nem hallott még tőlünk. Sokszor előfordul, hogy nem tudom pontosan, mire is gondol. Énekel, és ha Halász Jutkát hallgat, egy egy szót kiragad a dalokból, és énekli hosszasan. A két kedvenc a hinnapa (hinta palinta), és a zsippupp.
A könyvek... ezzel még tartozom, erről külön bejegyzést szeretnék majd írni. Még mindig szereti őket, szerencsére. Kedvencek még a baba :) hát persze, a duplo, és ezeken felül ha ki lehet menni. Motorozik, homokozik, fantasztikusan ügyes a keze, tökéletes formákat tud csinálni, hintázik, és mindenre felmászik.
Táncol, és szereti a csajos holmikat, ha harisnyát lát valakin, biztosan megfogdossa, de ugyanígy a műkörmöt, vagy a szemfestéket is. A mozgása is egyre lányosabb, vannak olyan pózok, amiket nem látott sehol, belülről jön :) Rajzol, szépen fogja a ceruzát, ugyanilyen szépen a kanalat, villát is.
Hirtelen ennyi, holnap a méreteit is mellékelem :)

Eltelt egy hónap

Két gyerek mellett megváltozik az ember időről alkotott elképzelése. Röviden, észre sem veszem, hogy mennyi telt el, azt hogy milyen nap van már nem tartom számon, és mindegy lényegében, hogy nappal van-e vagy éjszaka, a különbség csak a fény mennyiségében van.
Mikolt egy hónapos lett. Minden napot megsiratok kicsit magamban, hogy ilyen picike már sosem lesz, emellett pedig csodálom, ahogyan kibontakozik az egyénisége, formája, szokásai. Mennyire más most, másodjára megélni mindezt. Az elsőnek első varázsa van, a másodiknak pedig más(odik). Ha a boldogság, vagy teljesség hatványozódni képes, akkor ebben az esetben biztosan hatványozódik is. Pedig azt hittem, milyen nehéz lesz kettővel, mennyit leszek kénytelen elvenni mindenkitől, ehelyett most úgy érzem, mindenki többet kap, mint eddig, és bár nehéz, cseppet sem tűnik nehezebbnek, mint eddig. Rutint kell szerezni, ami energiaigényes, de ennél nem több, vagy fárasztóbb. Nem sürgetek semmit, ami számomra új, mert alapvetően nagyon türelmetlen vagyok. Most ami van, az úgy jó, elfogadom, hogy a helyzetekben kell döntést hozni, nem pedig előre.
Ha valamin változtathatnék, akkor az Hanna éjszakái lennének, jó volna látni, ahogy nyugodtan elalszik, és békésen átalussza az egész éjjelt.

No de most Mikoltról van szó...
4400 gramm és 55 centi, vagyis több mint egy kilót hízott azóta, hogy hazahoztuk a kórházból. Nagyszerű érzés újra szoptatni, öröm, hogy sok a tejem, és még nagyobb öröm látni, ahogyan Mikolt fejlődik, eszik. Nem számolom, hányszor kér nap közben, de érzésem szerint 4-5x, ehhez jön még az éjszakai, és a hajnali evészet. Még mindig igény szerint szoptatom, ez mostanra nagyjából három óránkénti etetést jelent. Komótosan, több részletben eszik, 5-10 perceket ciczik, aztán pihen. Van, hogy egy órát is :) Fejek, még mindig. Ennek eredménye majdnem 8 liter tejecske lefagyasztva, és egy tejtesó, Lencsi baba személyében. No ez is a nagy örömök közé tartozik, jó érzés, hogyha segítünk nekik ezzel.
A napirendünk nagyjából kialakult, bár ezt sem nagyon tudom követni, hiszen sokszor igazodom Hanna ritmusához. Nagyjából állandók az esték, 8kor vacsorázunk közösen, van, hogy Mikolt már hétkor kap, de van, hogy ő is ekkor eszik. Fél9kor megyünk fürdeni, Mikolt az első, őt Dani fürdeti, közben Hanna a nagykádban játszik, vagy segít, mikor mihez van kedve. Mimi leginkább hason fekve, "békapozícióban", szájában Dani hüvelykujjával szeret mélázni a meleg vízben, sokszor 20 percet is képes csak úgy bambulni.

A szárítkozás nem tartozik a kedvelt tevékenységek közé, általában ilyenkor már annyira fáradt, hogy inkább kihagyná ezt a programpontot. Ezen közben én is tisztulok, aztán szopi, és alvás. Nagyjából 9kor kerül ágyba, attól függően, hogy épp sikerül-e hamar elaludni, vagy sem. Cicit kap, aztán leteszem, hason cumival a legjobb neki. Tulajdnoképpen egymaga elalszik, kivéve, ha ennyira elfáradt, hogy ez nem sikerül. Ilyenkor egy kis ringatás, simogatás elég.
Éjjel 1-2 között, (de volt már, hogy fél4, sőt fél5 volt az első alkalom...) hajnalban pedig 5-6 körül szopizik, és alszik is vissza, nagyjából 9ig.
Délelőtt egy órát van ébren, aztán újra szundi, délben 12-1 között éber, aztán elfárad. Délután 4-5 körül ébred, egy órát megint fenn van, aztán alszik 7-8ig. Innentől pedig az esti lefekvésig ébren marad. Nap közben egyáltalán nem altatom, ha elfáradt szól, leteszem, hasra (háromnapos kora óta hason alszik) kap egy cumit, elnézelődik, aztán elalszik.
Ha ébren van, legszívesebben kézben szeret lenni, főleg az enyémben, kivéve, ha épp elemében van. Nála ez ritka, vagyis egészen más, mint amit Hannától megszoktunk, Mikolt sokkal megfontoltabb, nyugisabb, szemlélődőbb, nála az is előfordulhat, hogy a szőnyegén elbóbiskol. A babakocsizást egyelőre nem nagyon kedveli, inkább zsebben utazik, vagy kendőbe kötve. Ez utóbbi ritkább. A pihenőszékben a kockás mintát kitartóan nézegeti.
Figyel bennünket, sokat mosolyog, és eőzik már néha. Sőt egyszer hallottuk már hangosan kacagni is egyet. :) A buksiját hosszasan tartja, ma már a vállát is megemelte, és tartotta egy darabig.
A bőre egyelőre még nem tisztult ki teljesen, emiatt tegnap óta nem eszem semmilyen tejterméket, hátha. Viszont kezdenek gyűlni a hurkák a combin, és jókora tokát is növesztett már :)

Újszülöttből csecsemő

Margaret Mahler, magyar származású pszichológusnő elmélete szerint az újszülött életének első pár hete az ún. autisztikus fázis. A kisbabák egyfajta szendergésszerű, dezorientált állapotban vannak, tulajdonképpen a méhen belüli időszak folytatása ez, vagy talán annak lezárása. Ebben a szakaszban nem különülnek el lényegesen egymástól sem a külső ingerek, sem pedig az újszülött és az édesanya a gyermek szempontjából.
A második hónap közepén, vagyis amikor csecsemővé érik a baba, szimbiotikus fázis veszi kezdetét, az érdeklődés lassan kifelé fordul, és a baba kezdi észlelni azt is, hogy a szükségleteinek kielégítéséhez szükséges az édesanyja. Ugyanakkor viszont az anyával egyfajta kettős egységet képez, más ezt duálúniónak nevezi, azaz a csecsemő számára én és anya egy egység.
Kevésbé tudományosan:
Mikolt csecsemő lett, vagyis betöltötte életének hatodik hetét. :)
Olyan sokszor jutott eszembe a fent nevezett hölgy ezidő alatt, mennyivel egyszerűbb lett volna a gyermekeim megismerése után tanulnom ezekről a fázisokról, mert tényleg. Bár Mikolt esetében, (és Hannánál is így volt) nem tartott egészen hat hétig a kikelés, nagyon jó volt nézni, ahogy a pici szemei össze-összeakadnak, ahogy le-lecsukódnak a szopizás végeztével, amint beleájul az alvásba, legyen bármekkora hangzavar, vagy nyüzsgés körülötte, ahogy egy cseppet sem érdeki, nappal van-e vagy éjszaka, és ahogy egész lényével ágált azok ellen, amik bántották, mint pl. a szelek, a kakis-pisis pelus, vagy a hirtelen erős zaj.
A lelkesedésem változatlan ami a csodálatot illeti, és szerencsére Mikolt alvása is hasonló, mint eddig, de már nem olyan kis bambuli, mint volt. Illetve bambulinak bambuli, de határozottan nem autisztikus. :) Figyel, szemlélődik, befogad. Látványosan koncentrál, követi a szemével a lassan mozgó ismerős, kedves, vagy csak figyelemre méltó dolgokat. A szimbiózisról pedig csak annyit, hogy Dani legnagyobb bánatára a mami az, (vagyis én :)) aki legjobban kell, ha megnyugtatásról, ringatásigényről van szó... És persze az evés, altatás, miegymás is velem az igazi... kárpótlásként a végigvirrasztott éjszakákért, de ez más bejegyzés tárgyát képezi majd...
Szóval ilyen a mi pici Mikoltunk hat hetesen:
Alvás: Nap közben kiságyban, zsebben, babakocsiban, éjszaka még mindig mellettem a nagyágyban. Hason, cumival, de ez utóbbi csak az elalváshoz kell, aztán akár ki is eshet. Nukot használok, Hannánál is ez vált be, az aventessel anno próbálkoztunk, de Hanna nem tudta jól a szájában tartani. Könnyen elalszik, általában magától, kivéve este, amikor már nagyon fáradt. Ajándék ez nekem :)
Evészet: Szopi, nagyjából háromóránként, az ő rendszere szerint. Ebbe naponta egyszer avatkozom csak be, amikor éjjel éjfél körül én is ágyba kerülök végre, akkor álmában megetetem, hogy ne kelljen fél óra elteltével újra felkelnem. A tejecske még mindig sok, jut belőle Lencsinek is :)
Testiek: Szépen gömbölyödik, bár én nem vagyok híve a putto kisbaba imagenek, szerintem egy kisbaba nem attól gyönyörű, ha minél hurkásabb... Inkább legyen békés, mosolygós, és olyan, amilyen neki a legjobb. A mieink inkább hosszúak, mint szélesek, bár Mikoltnak sikerült egy tekintélyes tokázmányt varázsolnia az álla alá. :) Sőt, Dani a múltkor a fürdés előtt újabb husit fedezett fel a combiján is, amit büszkén mutogatott nekünk. :)
A szemei még mindig kétfajta színben pompáznak, rengeteg szempillája lett, és már van szép íves szemöldök kezdeménye is. :) Ezeket a változásokat annyira szeretem nézni, minden nappal újabbak jelennek meg, és egyre hosszabbak is.
Az arcán múlóban vannak a piros pöttyök, amitől teljesen kisimult lett, a szeme fölötti piros folt is halványodik. Dani szerint egyre szebb :) én pedig elfogult vagyok.
Már nem csak a fejecskéjét tartja, hanem hason egészen az öklén támaszkodik, megemeli a vállát, és a karját is nyújtogatja. Voltunk csípőszűrésen is, minden rendben, de tornáztatni kell, a belső combizmok még elég feszesek. Tornázunk :)
Masszírozom minden este fürdés előtt, egyelőre a lábak és a pocak van napirenden, eddig tart a türelme. Ez az egyik legjobb része a napnak, a maga sajátos síros, hisztizős, kishelyre bezáródós, pancsolós, meztelenkedős módján.
Lelkiek: Bújós, mosolygós, befelé figyelő, nyugodt, néha kiabálós, ritkábban sírós, könnyen megvígasztalható kisbaba még mindig. :)

7 7

Elég bizarr ünneplése volt ez a mai napnak...
Kezdődött azzal, hogy az én jóuram elhagyott bennünket, hogy tevőlegesen is kifejezze, dolgozik. A reggel az ő ajtónkbecsukása után kezdődött kb. 2 mp-cel, Hanna ugyanis a legkisebb zajra felébred, pláne, ha az valakinek az elmenetelét, vagy jövetelét jelzi. Mikolt még aludt, így nem bántam, sőt, mikor csíkszemekkel kioldalogtunk a konyhába, kellemes meglepetés is ért, készen volt a reggelink. :)
Ettünk, felöltöztünk, fogat is mostunk, mindezt könyörgés, és hisztik nélkül, (nem tudom, mi történt :)) majd épp időben megérkezett a legeslegkisebb is álomországból. Szerencsére nem olyan régen evett utoljára, így a szopival nem töltöttünk időt, inkább pelenkáztunk, öltöztettünk... volna, ha nekem nem kellett volna egy percre kimennem a fürdőbe. Eközben Hanna, igen dícséretes, bár nem rászabott módon segíteni akart, aminek a vége egy puffanó hangként jutott el hozzám. Lepergett előttem az elmúlt 31 év... rohantam. És igen, rutintalan kétgyerekes édesanya... Mikolt a mi ágyunkban alszik éjjel, az egyszerűség kedvéért. Hanna innen húzta (gondolom) magához, hogy pelust cserélhessen rajta, csak nem vette figyelembe a súlyt. Mikolt pedig zuhant, le az ágyról, hogy mire érkezett a parkettán kívül, azt csak találgatni tudom, mert egy piros folt lett a buksiján, viszont nem sírt, csak egy keveset, és nem hányt, és nem is lett bandzsa sem, így egy rövidebb hegyibeszéd, és két ölelgetés után elindultunk csiribirire.
Babakocsiztunk, mert azt gondoltam, jót tesz mindannyiunknak, csak az időjárással kalkuláltam, viszont olyan szerencsénk volt, hogy odafelé csak flhős volt az ég, visszafelé pedig szitált valami, erősen október végére emlékeztető csapadékféle...
Csiribirin Mikoltot is betettük a zsuppos kenőbe, és megringattuk benne, amit láthatóan nagyon élvezett, különben pedig a hintapalinta előtt ébredt egy pár perccel, gondolom a gyomra jelzett, mert amennyi zajt a gyerekek csaptak, arra már jóval előbb fel kellett volna ébrednie, de ő úgy aludt, mint a bunda... Jó, hogy van egy ilyenünk is. :)
Délután doktornénit látogattunk, első körben K vitamint iratni, aztán észbe kaptam, hogy mindenki kicsit ütött kopott, Daninak tegnap este talán még láza is volt, ezt nem tudom ponotsan, mert a lázmérőnek lába kélt. Nekem vándorbetegségem van, a torokfájás, orrfolyás után mára köhögés, rekedség tünetegyüttest produkáltam, Hannának folyik az orra, és kiütéses a pelenka alatti rész rajta, Mikolton nem tapasztaltam semmit, de jobbabékesség alapon őt is megvizsgálta Marika nénink. Szerencsére semmi :) Hanna kap nurophent, mi pedig felnőttek módjára kúráljuk magunkat.
Szóval édes pici Mikolt Isten éltessen sokáig.
Jaaa, és megszülettek Máté ikerhugicái :):) Reméljük jól vannak.

Mikolt 8 hetes

Ma:
- Megforgattuk a zsuppos kendőben, tetszett neki.
- Több mint három órán keresztül volt ébren délelőtt, és elaludni is nehezen tudott csak... Hannaszerűen ijesztő volt...
- Egyértelműen nyúl a lógó játékok után.
Ezen kívül édes, babaillatú, ölbemanócska. :)

Hanna 23 hónapos

11,5 kiló és 88 cm. A szeme kék, a haja szőke, 12 foga van, és pelenkás.
Legkedvesebb...
Ételei: a joghurt, a tészta üresen, a sajt, bármilyen leves és a kukorica.
Itala: a víz és a tej.
Játékai: a gyurma, a favonat, a babák és a könyvek, egyre több szerepjáték.
Időtöltése: játszótéren lenni, Halász Jutkát hallgatni, vonaton, buszon, villamoson utazni, gyerekekkel játszani, főleg nagyobbakkal, pakolni-rámolni mindenhol kutatni :)
Tárgyai: nenn (alvóskendő), cumi
Egyre többet beszél, de nem csicsergi, sokat énekel, táncol. Új helyzetekben iszonyúan figyel, mindent megjegyez, aztán sokkal később emlegeti. Finom de mégis vagány kislány, erős akarattal, bájjal, hisztivel. Nagyon jó testvér, (szeretnék én is egy ilyen nővért..) azt hiszem befogadta Mikoltot, próbál vele játszani, amit Mikolt általában mosolyogva, gügyögve fogad. Nagyon szeretem nézni őket, ahogyan ismerkednek egymással. :)
Jó mozgású, formás, csibész, bátor, de nem vakmerő, gondoskodó, de igazi kis önérdekérvényesítő. Imádnivaló, de csak módjával szeretgethető. A papának először a kék szeme jut eszébe, nekem pedig a küzdelmünk az elalvással.

2 hónapos Mikolt

Két hónapos lett a kisebbik csodánk. A webalbumban tisztán látszik, ahogy kerekedik, gömbölyödik, tisztul, szépül, okosodik, erősödik. :) És kopszodik is :) Lesz ebből szőkeség!!!
Ma voltunk oltáson is, méreckedtünk is. 5100 gramm és 56cm.
Dióhéjban:
Evés:
Szopizik, amennyit és amikor kér. Így aztán vannak napok, amikor az az érzésem, hogy egyfolytában eszik, máskor kicsit kevesebbet. Két felvonásban lakik jól, első körben egy pár perces előétkezést tart, majd fél óra elteltével a főétkezést is megejti. A kettő között kizárólag kézben van el, nagyokat mosolyog, gőgicsél, de ha megszűnik a testkontaktus, hangos nemtetszéssel reagál.
Fejek, de már nem minden szopi után, csak amikor jut rá idő, zömmel este, ritkábban nap közben, és éjjel. Mikolt nagyobb mennyiség igénye miatt a mélyhűtőbe csak kétnaponta kerül újabb tartalék, viszont ennek folyományaként végre tudok hason is aludni. :) Nagyon remélem, hogy az aranytartaléknak találunk majd idővel jobb helyet, mint a mélyfagyasztónk.
Még mindig szoptatom éjfél körül egyszer álmában, így csak kétszer kelünk éjjel.
Alvás:
Bár mostanra már nem az ébren leteszem és elalszik jellegű pihenésből van több, azért van ilyan is. Viszont már nem akarom mindneképpen, hogy ő aludjon el, inkább ringatom, vagy kap egy kis tejecskét. Viszont az este kivételével mindig sírásmentesen alszik el, ami olyan nagy öröm nekünk...
Nap közben többnyire háromszor alszik, ebből Hanna napirendje miatt általában kettőt rajtam, vagy a babakocsiban, egyet a kiságyban. Éjjel még mindig mellettem :) valahogy nincs szívem áttenni egyelőre a kiságyába...
Este kilenc körül kerül ágyba, reggel pedig 9-10 között kel. Közben háromszor eszik, egyszer éjfélkor, egyszer három körül, és egyszer hajnalban.. Vagy a hat óra már reggel?...
Játék:
Mostanra már van mit írni erről is :) A pihenőszékén lógó állatokat nagyon kedveli, igyekszik már megfogni is őket, de egyelőre inkább csak bokszolásig jut. Hanna nagy kedvenc, figyeli, gügyög neki, mosolyog rá, ha a közelében van. Szereti a vizet, és a nagykádban is fürdött már. Hanna locsolgatta, de az sem zavarta, hogy az arcára is sikerült rálöttyinteni egy keveset.
Fizikaiak:
A fejét régóta tartja, hason fekve (így alszik...) kézfejre tolja fel magát. A lábacskái lazulnak, tornáztatom, masszírozom minden este. A kezét még sokszor ökölben tartja, de ez is lazul már. Éjjel egészen közel kúszik hozzám, ezt eddig nem sikerült megfejtemen, hogy milyen technikával teszi. :)
Testiek:
Még mindig különböző színű a két szeme, a kék még kéebb lett, a zöld pedig még zöldebb. :) Hurkák gyarapodnak, toka szintén, de valahogy az alkata megmaradt inkább hosszúnak, mint gömbölydednek. Hosszú, vékony ujjacskái vannak, és hosszú, sűrűsödő szempillái. Alkatra egyébként nagyon hasonlít Hannára. :)
Lelkiek:
Kis mimóza. Nagyon érdekes, hogy mennyire éreztem ezt már a pocakomban is. Zavarja, ha idegen hozzáér, főleg ha fáradt. Sír... Ma kúpot kapott, azt is nehezen viselte. :) (Hannát semmi ilyesmi nem érdekelte...) Rengeteget mosolyog, gögicsél, nagyon nagy a kontaktusigénye. Leginkább kézben van el, csak teli pocakkal, kipihenten lehet betenni székbe, szőnyegre. Reagál a teli pelusra, a hidegre, melegre. Igazi kis ölbelény, nagyon bújós, nagyon szerethető. És mi ezt jól ki is élvezzük :):)

Jönnek az ünnepek

Ma végre sikerült...
1. Összeállítani egy listát Hanna születésnapjára, karácsonyra, és ahogy így elnézem, jövő évre is minden alkalomra... :) De legalább lehet belőle szemezgetni.
2. Megünnepelni Mikolt névnapját, mégha kicsit foghíjasan is...
Szóval Hanna meg az ajándékok. El nem árulom a lényeget, nehogy valaki elmondja Hannának. :) Viszont voltunk a vedes nevű játékboltban Budaörsön, és újra meg kellett állapítsam, igényes, nagyon jól felszererelt és árban sem a csillagos ég. Danival beleszerettünk a plan toys sorozatba, ebből gyakorlatilag bármi jöhet bárkitől... (Link a linklistában "gyerekeknek" cím alatt) Akár webáruházban is megrendelhető :)
Hannát a nagymaminál hagytuk, így kicsit könnyebb volt nézelődni, ő pedig kapott egy kis pandát, amiért elengedett bennünket. Az apját ugyanis mostanában nem hagyja elmenni, csak dolgozni! Én mehetek :)
Mikolt névnapi partija nálunk került volna megrendezésre, ha a nagycsaládunk egyik fele nem dől ágynak. Sajnos Mari mama és Pali nagypapa, no és persze Peti nem tudtak eljönni. Így amellett döntöttünk, hogy a dédi mozgatásának minimalizálása érdekében inkább mi megyünk hozzájuk, mint ők ide. A délutáni alvás után Dani Hannával sütiért ment, mi pedig Mikolttal kendőztünk, és sétáltunk egyet. Felköszöntöttük előbb Ferit, akinek tényleg ma van a névnapja, aztán mindannyian elsétáltunk a dédihez.
Mikolt kapott virágot, süteményt, (ezt utólag folyékony halmazállapotá élvezte) a nagymamától egy gyűrűt, (születésére...) sok puszit és még annál is több vándorlást kézről kézre. A dédivel elbeszélgettek, Mikolt a legjobb formáját hozta, gőgicsélt, válaszolt, mosolygott. Úúúgy szeretem, ahogy szeretik a gyerekeinket!!! :):)

Ha a kutyakiállításra nem is...

Az úgy volt, hogy ma mehettünk volna kutyákat nézni. Ráadásul Sárával, Kolossal, amit Hanna már úgy várt. Viszont a Hungexpot lássuk be, sajnos nem a szomszédba építették. Így fájó szívvel úgy döntöttünk, idén kihagyjuk. Jövőre talán már Mikolt is elég nagy lesz ahhoz, hogy értékelje, és ne csak a ráncigálás jusson neki.
Mivel én már úgy éreztem, a közigazgatási határon túlra vágyom, ahova csak nagy ritkán sikerül eljutnom, mindenképpen valami messzebbre menős programot szorgalmaztam. A nagyon messze helyett az épphogycsak messze sikerült, vagyis Hanna kívánságára vonatoztunk. Az időjárás is nekünk kedvezett, és mintha jutalomnapot kaptunk volna, minden gördülékenyen, simán ment.
Elértük a 10:40es nosztalgia gőzmozdonyt, Hanna nagy örömére. Fűtenek már rajta, így a 10 percnyi zakatolsára is levetkőztettük a gyerekeket, bár nem volt egyszerű, mivel Hanna rohangálni óhajtott, Mikolt pedig csak függőlegesen, arccal kifelé bambulva maradt csendben, egyéb pozíciókban hangosan kiabált... Mire sikerült mindkettejüket kibugyolálni, már szálltunk is le. Vonatjegyet az állomáson azért nem sikerült vennünk, mert a vonat gyorsabban ért a megállóba, mint ahogy a kislány dolgozott a pénzátnál, a vonaton pedig azért nem, mert a másik kislány is hasonló sebességgel kezelte a jegyeket, és nem ért el hozzánk... Bónuszutazás.

A Jánoshegy megállónál leszálltunk, Hanna rutinosan integetett a gőzösnek, aztán kiadta az utasítást, "arra". Mentünk. Kezében a sünivel, meg egy flaska vízzel, hősiesen mászott felfelé a lépcsőkön, csak a nagyon magasakra segíthettem föl. Mikolt közben elaludt, ebben az érdekes pózban, ami Dani szerint jó neki... Nálam nem szereti...
Hanna minden kisgyerekes család mellett, aki elment mellettünk, eltöltött egy kis időt, mindenkivel barátkozott. Hiába meséltem neki az ezergyökerű fáról, sokkal jobban érdekelte pl. egy kisfiú jelzőtáblája. Végül egy csapat lovasrendőr, karddal az oldalán ámulatba ejtette, azonnal elfelejtkezett a kisfiúról, és természetesen lóháton kívánta volna folytatni az utat.
Kisebb rábeszélés után végül mégiscsak szemügyre vettük, és meg is másztuk az ezergyökerűt, amit Dani örökített meg... Vagy a szemüvegét nem vette fel, vagy nem volt, csak egy keze :):) Nekem így is tetszik, műűűvészi :):)
Miután sikerült lemásznunk a domboldalról, Hanna nyakban folytatta az utat, Mikolt pedig átkerült anyai kezekbe. Az út egy szakaszán teljes terjedelmében látni az Erzsébet kilátót. Hanna, ahogy észrevette, mutatta: "fő, Ju". Vagy másfél hónapja, egyszer Judittékkal voltunk odafönn. Hanna emlékezett rá... Teljesen ledöbbentünk :):)
A libegő oldalában a játszótéren végül utolértük a szemaforos kisfiút, akitől Hanna egy picit megkapta a táblát, fel is pattant a favonatra, és sihuhúzott, mutogatott :)


Almaevés (ezt a hobbit egy pár hete űzi csak, véégre, legnagyobb örömömre!) kis mászókázás, aztán irány a libegő. Ettünk perecet, Hanna elmondta a "gyerekek, gyerekek..." kezdetű mondókát, aminek kedvenc része a sóóósat, a sat magasra kunkorítva :):), ittuk egy teát, és nosztalgiáztunk, ugyanis egy gyerekkel, tavaly télen hosszú hetekig volt a vasárnapi rutin része a Normafa-Libegő táv babakocsitologatós teljesítése. Mikolt mindeközben békésen szundikált.
Jegyet váltottunk, és lelibegőztünk a hegyről. Hanna nagyon élvezte, hintának becézte az ülőkét, és ringlispilként forgott a magasban, mit sem törődve az esetleges veszéllyel. Hm... Mégiscsak ejtőernyős lesz? Itt még nyugiban, a maradék pereccel.

Dani újabb művészi képe. A város madártávlatból a címe...

A Libegő aljában épp elcsíptük a 291es buszt, (néhai 158as... meg is állapítottam, hogy mire a gyerekeim olyan nagyok lesznek, hogy újra betagozódom a dolgozó nők táborába, addigra Bp olyan lesz nekem tömegközlekedésileg, mintha turista lennék) viszont a hazafelé menő 22est pont lekéstük. Hanna jól kisilabizálta, mikor jön a következő.
Jött is hamarosan, amivel a Szépjuhásznéig száguldottunk. Hát így mulattam a közig határon kívül. (Amúgy ezt a kört nagyon szerettem gyerekkoromban is, csak akkor még nem került volna ez a kis kiruccanás 2840 Ft-ba. És ezek csak a menetjegyek... Hm.)

Kezek

Épp ma nézegettem Hanna naplójában, hogy őt kb. ennyi idősen kezdte érdekelni a két kalimpáló keze. Mondtam is Daninak, hogy Mikolt még nem vette észre, hogy milyen jó móka szemmel követni a lengedező karokat... Mondjuk ma nagyjából egy órát foglalkozott a bármivel önállóan, a nap további 23 óráját vagy kézben, vagy alvásban töltötte.
Aztán este rendezgetem a képeket, és mit látok? Bizony, bizony... a sok teendő, figyelnivaló mellett észre sem vettem, hogy a kisebbik csemeténk nagy felfedezést tett...

Hannáról

És akkor Hannáról...

Alvás: Az esti lefekvés előrébb tolódott, mivel már csak egyszer alszik délután, kb, kettőtől, és változó mennyiséget, a másfél órától a két és félig. Így este már kilenckor le tudjuk tenni, tisztelet a kivételnek, pl. mikor nem vagyok vele nap közben, (havonta egyszer) vagy ha valami betegség, neadj a fogzás miatt kínlódik. Ilyenkor kikéreckedik a kiságyból, és mivel a birkózásnak nincs értelme engedjük még egy fél órát játszani. Legkésőbb 10 kor így is kidől, és le lehet tenni... Az éjszakák változóak, háromhetente egyszer biztosan van ok arra, hogy hajnalban átvándoroljon a nagyágyba. Már ezzel is megbarátkoztunk, bár a 140 széles ágyban nem mindig igazi a komfort :)

Evés: Hanna mindenevő, leginkább azt eszi már, amit én. Pár hete rendszeresen főzök, nagy kedvenc a leves, bármilyen is legyen az, és a tészta. Leginkább üresen. Az étvágyára nem panaszkodom, bár jóval kevesebbet eszik mint korábban, néha ebédre is csak pár falatot. Viszont nagyon ügyesen használja a kanalat, villát, és igyekszik maszatolás mentesen enni, kivéve, ha a maszatolás játékként értelmeződik. :)
A szopi egy hónapja már nem érdekli, néha még reggel kéri, de egy lehelletnyi puszi után már megy is a dolgára. Tejecske persze nincs is már.
A húsvét is hozott némi újdonságot, mert a kindertojás nagy kedvenc lett, így kénytelen vagyok a csokit eldugni előle, mert ha látja, kér... Én pedig nem nagyon szeretnék adni neki.

Mozgás: Ha nem vagyunk betegek épp, (ami mostanában sajnos elő előfordul) úszni járunk, és csiribirire. Mindkettőt nagyon várja, és igazán szereti. Úszáson állásból ugrik a vízbe, karúszóval egyedül lubickol, talán ezt élvezi a leginkább, kevésbé a gyakorlatokat, amikor mi tartjuk. Csiribirin a nagy műanyag tölcsérben forogni, és a zsuppos kendőben pörögni is nagyon szeret, igazából azt hiszem mindegy, csak szédülhessen :) Az ovis kis tornapadon hason fekve a két kezével végighúzza magát. A lépcsőn egyedül megy, (menne, ha hagynám) felfelé a falnak támaszkodik, lefelé egy kezemet fogja. Motorozik, mindenre felmászik, egész nap meg nem áll...

Érzelmek: Hanna igazi finom kisasszony maradt, gyakran odajön hozzánk, átkarolja a lábunkat, vagy az ölünkbe kéreckedik, mindezt persze maximum 3 mp. erejéig bírja, aztán megy is tovább. Sokmindent meg lehet vele beszélni, és figyel is ránk. Azért van nálunk is hiszti, mostanában igazi nagy könnyekkel kísért is, de hamar túljut rajta, és ha bármi alternatív javaslatom van, szívesen veszi. Kivéve, ha a hűtő tartalmának megdézsmálásáról van épp szó.

Ha valaki elvesz tőle valamit, odaadja, és csodálkozik, ha esetleg erőszakosan tépi ki valaki a kezéből azt, ami benne van. De nem nagyon érdekli, keres mást.

A kutyák még mindig nagy kedvencei, az utcán puszit dob nekik, mostanában a madaraknak is. :)

Betegségek: Sajnos ez a tél nem volt mentes a betegségektől, de gondolom a fogzás sem könnyítette meg a dolgunkat. Nagyjából havonta egyszer előkerül a porszívó, és az orrcsepp, de szerencsére ennél sokkal nagyobb dolgok nem történtek. Tegnap a nagymamival volt Hanna, aki nem bírja, ha Hanna kiabál, így aztán az orrszívás módszerét addig finomították, míg Hanna mára magának!!! szívja az orrocskáját, előbb a nyuszinak kell, aztán a babának, és végül magának is.

Játék: Vannak régi, és újabb kedvencek. A babák a mai napig nagy szeretetben és becsben vannak nálunk, változó, melyiket kedveli, de mára már elviseli ha ruha is van rajtuk. :) Régről megmaradt a búgócsiga, és a Duplo, mostanában pedig kiegészült a repertoár a rajzolgatással, a gyurmával, a nagy alakú puzzle-lal, de szívesen labdázik, és rámol is persze :)

Kommunikáció: Dani szerint Hannának van egy saját nyelve, amin kitűnően kommunikál, de ebből legtöbbször nem értünk semmit. Vagyis értünk, de a szavaknak egyelőre nincs kifejezett jelentése. Sokszor hosszú körmondatokban fogalmaz, majd a végén megkérdi: Jó? Olyankor ha válaszolok is, bólint, majd negy komolyan megy a dolgára, amiből kiderül, mit is ecsetelt addig. Azért vannak már kivehető szavak is, szerintem mivel ő nem mondta eddig a szavak elejét, vagy végét, várt, hogy meglegyen egyben az egész, de mára megunta :)

Így a szókincs a következő:

Nem, jó, tecc (tetszik), tetsz (keksz), tejci, cici, alsz (ezt egész csendben mondja, alszik :)), mes (mese), ha kérjük mondja dédi, mama, papa, baba, ezen kívül csüccs, kukk, hoppá. Utánozza a kutyát, a cicát, (mijáúúú), a kakast, (kúúú), a pipit, kotkot, az oroszlánt, a halacskát, a lovat, (csettint a nyelvével), és az autókat.

10 kiló, 82 centi, és mára már 11 fogacskája van. :)

És egy kedvenc :) A minap a fürdőkádban végigkérdeztem tőle, hol van a lábad, a kezed, a pocakod, megkereste, és rendre megmutogatta mindet. Aztán megkérdeztem, és hol a cicid? Nagy mosoly, majd a kádból felém mutatott. :) Hát igen... :)

Turistáskodtunk

Igazából játszóterezés lett volna a program, kis buszozással kiegészítve, de mind a kettő elmaradt. A buszozás azért, mert Dani inkább a séta mellett döntött, a játszó pedig, mert a Szentháromság térre épp 7kor értünk, és ekkor zártak. Ebből az is következik, hogy tényleg vigyázzák a jókisjátszót, ahova eddig nem sikerült még eljutnunk, de igyekszünk...
Így aztán lett belőle sörivás Apának, fagyizás Mamának, japán turisták bámulgatása, szlovák siserehad végigmérése, hegedűs bácsi hallgatása Hannának, ölelgetés, puszik, szuszókálás Mikoltnak, unokákban elmerülés, nézelődés, Hanna után rohangálás Nagymaminak. És tényleg olyan volt, mintha mi is csak pár napra jöttünk volna...

night and day

Ez nem Hanna napja, sőt már az éjszaka sem volt az övé...
Pedig már olyan szépen alakultak a dolgok, le sem mertem írni babonából, hogy az előző héten négy végigalvós éjjelünk volt, amikor fél nyolc, nyolc körül érkezett Hanna, és három olyan, amikor csak vissza kellett kísérni az ágyába és már aludt is.
Ezzel szemben tegnap este szokásos időben került ágyba, viszont éjfél volt, mire végre elaludt. Közben volt minden, kisebb fajta balettelőadást követhettünk végig, és amikor fél éjfélkor kattanásokra lettünk figyelmesek, már csak röhögtünk kínunkban, ugyanis édes kicsi lányunk a szobájában lévő sólámpát kapcsolgatta le-föl... Éjfélkor még megetettem... Hajnali ötkor az előszobában kezdett kipakolni a táskámból, ekkor elszakadt minden maradék idegszálam is, és enyhén bosszús hangon közöltem vele, hogy akkor most felkelhet, én megyek aludni. Erre letette a fejét, (hat óra volt...) és aludt kilencig. A begyógyult szemeinket nem is szeretném lefotózni...
A mai nap persze ennek böjtjeként nem egyszerű, pláne, hogy Dani még dolgozni is elment. Délelőtt végre csiribirin voltunk, Hanna arcán, mintha nem tudna... egy fél mosoly sem jelent meg. Aztán autóval meglátogattuk villámmód Mariannt, vittünk nekik tejecskét, Danit pedig út közben kitettük, menjen a dolgára. Hanna innetől kezdve vígasztalhatatlanná vált, sikított, mint egy kismalac, közben Mikolt is rázendített, ő az éhségtől... Nem részletezem, milyen érzés két üvöltő gyerekkel a hátam mögött igyekezni minél előbb haza.
A délutáni alvás gyakolatilag ágybazuhanással kezdődött. Jelenleg csend van, miután megszoptattam Mikoltot megint, (két óra elteltével, hmm...) gyorsan igyekszem pótolni valamennyit a kiesett alvásmennyiségből... hátha nem keltenek fel...

Ezt kaptam...

Emellett elhanyagolható még az is, hogy Hanna ma délután egyáltalán nem volt hajlandó aludni... Igen, biztosan én lovallom bele magam túlzottan ebbe a témába, de ha egyszer úgy gondolom, hogy aki napi három órákat alszik délután, annak szüksége is van rá... Bárhol is vagyunk, és bármennyire is kizökkent esetleg az eddigi kerékvágásból...
Merthogy tegnap reggel elindultunk Ausztriába. Illetve előbb összepakoltunk, rekord három óra alatt, aztán autóztunk egy hatalmasat, amit a gyerekek kivétel nélkül igen dícséretesen viseltek, Mikolt evett aludt nézelődött, Hanna aludt, aztán játszott... Így is este lett, mire megérkeztünk Salzkammergut tartomány Attersee (nevéből következően tó) melletti domboldalba, egy farmra. Az a szép fából épült ház, oldalában egy terasszal, az a szállásunk.

Miután kibosszankodtuk magunkat a vendéglátónkkal folytatott legombolós, kicsinyes beszélgetésen, megpróbáltuk belakni a három szintet, és amilyen gyorsan csak lehet, ágyba tenni a kicsinyeket. A legapróbbat hamar sikerült, kis mosakodás egy lavórban, pelenkázódás a mosdóra varázsolt vágódeszkán... szopi, és szundi. Hanna nem volt ilyen egyszerű, vele megküzdöttünk, de végül sikerült saját ágyban, Danival maga mellett majdnem éjfélkor elaludni. (és akkor nem alszik délután... mer nem fáááradt...aha...)
A mai nap az ámulás-bámulás jegyében telt, ugyanis tegnap este csak sejtettük, hogy szép helyen vagyunk, de reggel teljes valójában be is bizonyosodott. Sétáltunk, kis tavacskában halakat néztünk,
Nagy rét közepén szelíd cicát simogattunk, bocikat, libákat tapsoltunk kitartóan, aztán bekocsokáztunk a "faluba", ahol osztrákországhoz illő rend, tisztaság, spar és wiener schnitzel vár bennünket. A picuri evett-aludt-szemlélődött :):) (nem okoz nagy meglepetéseket a drágaságos kicsi emberünk :)), Hanna homokozott, evett valamennyit, hisztizett kb. ugyanennyit, mi pedig a már jól begyakorolt ámulbámul programnak tettünk maximálisan eleget.

Hanna kikapcsolódik

Valamelyest megviselte Hannát a nagy utazás, kicsit hisztisebb, és nehezebben kezelhető, mint általában, de ez is elmúlt egy csapásra azzal, hogy Petivel a volán mögött megérkeztek a nagyszülők tegnap. Az idő hűlt, és szemerkélt az eső is, de ennek ellenére kirándultunk egy nagyot. Hanna a nagyszülői autóban utazott :) és Pepe társaságát végtelenül élvezte.

Jártunk Sant Gilgenben egy állatfarmon, ahol gokartokkal furikáztak Petivel, ugráltak, és kiskecskét etettek.



Ebédeltünk Mondseeben, egy nagyszerű, nylonabroszos olasz étteremben, aztán Salzburgban sétáltunk, mivel a Kegelbahnra az eső miatt nem volt merszünk felülni.

Mikolt gyakorlatilag végigaludta a napot, szopiszünetek beiktatásával, aminek eredményeként éjféltől fél háromig fenn voltunk vele, és volt kis sírdogálás is. Sajnos...
A szállás a hideg megérkeztével elveszítette a 100%os komforfokozatá, fáztunk, és Danival együtt fáj a torkunk, és folyik az orrunk is... Reménykedem, hogy a légkondi miatt van csak, és a gyerekek nem kapják el, pláne a legkisebbet lenne jó megvédeni.

Hanna és a türelem...

Tegnap este Hanna az etetőszékében ülve kérte, adjam neki oda a gyurmát, amit vettünk.
Mondom neki:
- Mindjárt odaadom, csak befejezem a .... (nem emlékszem, épp mi volt a kezemben...)
Erre Hanna:
- Mooos.
Ezt a szót tegnap hallottuk tőle először :):)

Just a perfect day...

Dani nélkül, és mégis :)
Reggel Hanna ébresztett nyolckor, cserébe viszont kaptam tőle még egy pici időt ébredezni, mielőtt inni kért volna. Reggeliztünk, ő kukoricát, aztán kalácsot margarinnal, én ugyanezt kukorica nélkül, és lekvárral. Csendes, zenehallgatós, gyurmázós délelőttünk volt, és az ebédet is sikerült megbeszélnünk a dédivel.
Mikolt valamivel fél 10 után ébredt, (káprázatos, ahogyan aludni tud, általában este kilenctől reggel kilencig, három szopiébredést beiktatva...) jókedvűen, kipihenten. 11 előtt nem sokkal, minimális sírást követően elindultunk sétálni, és bár én azt gondoltam a játszótérre megyünk, Hanna a következőt mondta: Mimm, Te. Vagyis Bimmbamm, azaz harangot mejünk nézni a templomhoz... Csodálkoztam, visszakérdeztem, de a válasz határozott volt, nem játszó, templom. Lesétáltunk, közben Mikolt elaludt, Hanna nézelődött, és épp harangszóra értünk a templomhoz, de Hanna valahogy nem volt elégedett, így aztán megbeszéltük, hogy buszozunk is egyet, az mindig nyerő nála.
Új busz jött, süllyeszetett padlóval, amire könnyedén feltoltam az amúgy 11+13+5+csomagok kg kocsinkat, és egészen a falu tetejéig utaztunk, ahonnan csak lefelé kellett gurulnunk a dédiig, ahol isteni pogácsát, túrógombócot, paradicsomlevest és paprikás krumplit kaptunk.
Hazagurultunk, Mikolt idő közben kétszer kinyitotta a szemét, egyszer nyekkent is, de aludt tovább. Itthon ebéd, aztán szopi, majd fektetés, kisvártatva postás néni csengetés, kapunyitás, ezzel természetesen az addigi igyekezetem, hogy Hanna mielőbb elaludjon kudarcba fulladt, végül negyed órányi csomagbontogatás után sikerült előbb a picit, majd a kicsit is ágyba dugni...


Most csend van és béke...
Banális, egyáltalán nem világrengető, sőt, mégcsak megélni sem fogunk belőle, és mégis Tökéletes :)

Bukfenc

Három éves korom körül, az esti lefekvés nálunk is a mama hivogatásával ért véget, aki gondolom a következetesség jegyében általában egyértelműen adta tudtomra, hogy az ajtó becsukása azt jelenti, hogy egyedül kell elaludnom. Hogy ne unatkozzak, (és mert tudtam feleslegesen hívom, úgysem jön...) tornáztam a kiságyban, emlékeim szerint felmásztam a tetejére, onnan pedig ugráltam, bukfenceztem. A rácsok meg is lazultak, és egyik másik végérvényesen ki is esett. Hogy miért nem mentem ki a mama után, nem tudom...
Hanna pár napja a délutáni alvás előtt az ágyában nem fekszik le rögtön, hanem a fenekét égbe emelve, nyújtott lábakkal a fején megtámaszkodik, mint aki bukfencezni készül. Ennél tovább nem merészkedett, mindig lefektettem vízszintesbe. Ma végül a szőnyegen bemutatta, amit eddig gyakorolt, szabályos bukfencet. Nem is egyszer, sőt a papának is megmutatta, mikor hazaért.
Persze, mire kicsodálkoztam magam, és észbekaptam, hogy lefényképezzem, már elment a kedv. Majd holnap igyekszem megörökíteni.

Nézelődik :)

Ez a picike :)
A napok ébren töltött részében zömmel kézben van, nem nagyon szereti sem a szőnyeget, sem a pihenőszéket. Vannak a napnak azonban kitüntetett időszakai, gondolom ez a pocak teltségével és a pihentség fokával nagyban összefügg, amikor akár fél órát is elvan egyedül. Ma a pihenőszékben ücsörögve rácsodálkozott a felette lógó macira, nyuszira, és egy óvatlan pillanatban meg is ütögette őket, aminek nagy kacagás, gőgicsélés lett az eredménye. :)
Csuda édes, ahogy mondja a magáét, (tennék fel videot, de valahogy tömöríteni kellene, mert így hetekben mérhető, mire felkerülne...) és nevetgél hozzá. :)
Este a fürdések végén már jó fáradt általában, és sír is persze. Dani miután felöltöztette, odavitte Hannához, aki a kádban basáskodott épp, és megkérte, énekeljen Mikoltnak valami szépet, hátha abbahagyja. Hanna énekelt, Mikolt pedig abbahagyta a sírást, és hallgatta, de nagyon nagy átéléssel. :)

Vasárnapi játék

Mikolt ma az ebéd utáni szabadprogram keretében a pihenőszékében ülve a feje fölé lógatott játékokkal igyekezett közelebbi viszonyba kerülni. Először csak nézte őket, majd a tegnapi sikerén felbuzdulva kézzel is megütögette a macit, majd a nyuszit is, és végül megpróbálta szóra bírni a társaságot.
Bár egyikük sem válaszolt, Mikolt lelkesen gagyarászott, és jókat mosolygott hozzá. Én pedig saját lelkesedésemet visszafogva csendben dokumentáltam, ami kamera zötyögése mellett így sikerült :)


Daninak nem is sikerült feltűnés nélkül osztoznia Mikolt végtelen örömében :)
Hanna egy idő után bekapcsolódott a játékba a maga módján, odakucorodott Mimi mellé, és megmutatta neki a kék dobozt, amiben a "Kis" babája "Alsz" az összes kiegészítőjével. Mikolt ámult bámult, amikor Hanna azt mondta neki: "Nész" :):) És még mondja bárki, hogy nincs együttjáték ilyen kicsi korban. :)