Emellett elhanyagolható még az is, hogy Hanna ma délután egyáltalán nem volt hajlandó aludni... Igen, biztosan én lovallom bele magam túlzottan ebbe a témába, de ha egyszer úgy gondolom, hogy aki napi három órákat alszik délután, annak szüksége is van rá... Bárhol is vagyunk, és bármennyire is kizökkent esetleg az eddigi kerékvágásból...
Merthogy tegnap reggel elindultunk Ausztriába. Illetve előbb összepakoltunk, rekord három óra alatt, aztán autóztunk egy hatalmasat, amit a gyerekek kivétel nélkül igen dícséretesen viseltek, Mikolt evett aludt nézelődött, Hanna aludt, aztán játszott... Így is este lett, mire megérkeztünk Salzkammergut tartomány Attersee (nevéből következően tó) melletti domboldalba, egy farmra. Az a szép fából épült ház, oldalában egy terasszal, az a szállásunk.
Miután kibosszankodtuk magunkat a vendéglátónkkal folytatott legombolós, kicsinyes beszélgetésen, megpróbáltuk belakni a három szintet, és amilyen gyorsan csak lehet, ágyba tenni a kicsinyeket. A legapróbbat hamar sikerült, kis mosakodás egy lavórban, pelenkázódás a mosdóra varázsolt vágódeszkán... szopi, és szundi. Hanna nem volt ilyen egyszerű, vele megküzdöttünk, de végül sikerült saját ágyban, Danival maga mellett majdnem éjfélkor elaludni. (és akkor nem alszik délután... mer nem fáááradt...aha...)
A mai nap az ámulás-bámulás jegyében telt, ugyanis tegnap este csak sejtettük, hogy szép helyen vagyunk, de reggel teljes valójában be is bizonyosodott. Sétáltunk, kis tavacskában halakat néztünk,
Nagy rét közepén szelíd cicát simogattunk, bocikat, libákat tapsoltunk kitartóan, aztán bekocsokáztunk a "faluba", ahol osztrákországhoz illő rend, tisztaság, spar és wiener schnitzel vár bennünket. A picuri evett-aludt-szemlélődött :):) (nem okoz nagy meglepetéseket a drágaságos kicsi emberünk :)), Hanna homokozott, evett valamennyit, hisztizett kb. ugyanennyit, mi pedig a már jól begyakorolt ámulbámul programnak tettünk maximálisan eleget.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar