Még két hónap, és két éves lesz. Döbbentes a változás, ami a szemünk előtt zajlik. Már régóta nem baba, de hogy a pici gyerekből kisgyerek lett, aztán a kisgyerekből kicsit néha gondterhelt, felelősségteljes nagytesó, ezt még nehezen fogom fel, illetve néha mardos is a lelkiismeret furdalás, hogy lehet, hogy jobb lett volna kicsit várni még a testvérkével. Hogy jó lett volna még csak vele lenni, neki adni, őt szeretni kizárólagosan.
És persze nagyon jó érzés, hogy a tesónál nagyobb dolgot nem adhattam volna neki, még akkor is, ha Mikolt most még nem társaság Hannának, hacsak a cumi visszaadása felett érzett örömöt nem veszem annak.
És hogy milyen is Hanna ilyen nagylányként?
Nehéz... akaratos, hisztis, sírós, mosolygós, bújós, simogatós. Sokarcú, és általában kiszámíthatatlan. Mindenben. Soha nem lehet tudni, mi okoz örömöt neki, mikor alszik, vagy eszik szívesen, és mikor utasít el minden közeledést, próbálkozást, mikor simulékony, szófogadó, vagy épp csak elérhető szavakkal.
Ebben a hónapban a legnagyobb változást Mimi érkezése jelentette, ami nyilván a legtöbb eddigi rutinunk felborulásához vezetett. Hanna erre úgy reagált, hogy 1. nem eszik, 2. nem alszik. :) Konkrétabban az alvás lassan egy új címkét is kiérdemelne, amennyit foglalkozom vele, az evéssel pedig inkább nem is törődöm, amikor éhes lesz, szól. Amúgy pedig éppen nem cérnavékony :) Csakhát ha hiszek annak a cikknek, miszerint a dackorszak egyik jellemző tünete, hogy nem eszik a gyermek, mivel az evés az egyike azon kevés dolognak, amiben kontrollt tud gyakorolni, akkor talán nem is biztos, hogy szól... Úgyhogy küzdünk, ő meg fáradt, és éhes, így aztán csetlik-botlik, meg nyafog...
A beszéd terén is nagyot haladt, mára gyakorlatilag mindent igyekszik utánunk mondani. Rengeteg szó első két hangzóját mondja már, és sokszor olyanokat is, amit aznap biztosan nem hallott még tőlünk. Sokszor előfordul, hogy nem tudom pontosan, mire is gondol. Énekel, és ha Halász Jutkát hallgat, egy egy szót kiragad a dalokból, és énekli hosszasan. A két kedvenc a hinnapa (hinta palinta), és a zsippupp.
A könyvek... ezzel még tartozom, erről külön bejegyzést szeretnék majd írni. Még mindig szereti őket, szerencsére. Kedvencek még a baba :) hát persze, a duplo, és ezeken felül ha ki lehet menni. Motorozik, homokozik, fantasztikusan ügyes a keze, tökéletes formákat tud csinálni, hintázik, és mindenre felmászik.
Táncol, és szereti a csajos holmikat, ha harisnyát lát valakin, biztosan megfogdossa, de ugyanígy a műkörmöt, vagy a szemfestéket is. A mozgása is egyre lányosabb, vannak olyan pózok, amiket nem látott sehol, belülről jön :) Rajzol, szépen fogja a ceruzát, ugyanilyen szépen a kanalat, villát is.
Hirtelen ennyi, holnap a méreteit is mellékelem :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar