Ez a picike :)
A napok ébren töltött részében zömmel kézben van, nem nagyon szereti sem a szőnyeget, sem a pihenőszéket. Vannak a napnak azonban kitüntetett időszakai, gondolom ez a pocak teltségével és a pihentség fokával nagyban összefügg, amikor akár fél órát is elvan egyedül. Ma a pihenőszékben ücsörögve rácsodálkozott a felette lógó macira, nyuszira, és egy óvatlan pillanatban meg is ütögette őket, aminek nagy kacagás, gőgicsélés lett az eredménye. :)
Csuda édes, ahogy mondja a magáét, (tennék fel videot, de valahogy tömöríteni kellene, mert így hetekben mérhető, mire felkerülne...) és nevetgél hozzá. :)
Este a fürdések végén már jó fáradt általában, és sír is persze. Dani miután felöltöztette, odavitte Hannához, aki a kádban basáskodott épp, és megkérte, énekeljen Mikoltnak valami szépet, hátha abbahagyja. Hanna énekelt, Mikolt pedig abbahagyta a sírást, és hallgatta, de nagyon nagy átéléssel. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar