Újszülöttből csecsemő

Margaret Mahler, magyar származású pszichológusnő elmélete szerint az újszülött életének első pár hete az ún. autisztikus fázis. A kisbabák egyfajta szendergésszerű, dezorientált állapotban vannak, tulajdonképpen a méhen belüli időszak folytatása ez, vagy talán annak lezárása. Ebben a szakaszban nem különülnek el lényegesen egymástól sem a külső ingerek, sem pedig az újszülött és az édesanya a gyermek szempontjából.
A második hónap közepén, vagyis amikor csecsemővé érik a baba, szimbiotikus fázis veszi kezdetét, az érdeklődés lassan kifelé fordul, és a baba kezdi észlelni azt is, hogy a szükségleteinek kielégítéséhez szükséges az édesanyja. Ugyanakkor viszont az anyával egyfajta kettős egységet képez, más ezt duálúniónak nevezi, azaz a csecsemő számára én és anya egy egység.
Kevésbé tudományosan:
Mikolt csecsemő lett, vagyis betöltötte életének hatodik hetét. :)
Olyan sokszor jutott eszembe a fent nevezett hölgy ezidő alatt, mennyivel egyszerűbb lett volna a gyermekeim megismerése után tanulnom ezekről a fázisokról, mert tényleg. Bár Mikolt esetében, (és Hannánál is így volt) nem tartott egészen hat hétig a kikelés, nagyon jó volt nézni, ahogy a pici szemei össze-összeakadnak, ahogy le-lecsukódnak a szopizás végeztével, amint beleájul az alvásba, legyen bármekkora hangzavar, vagy nyüzsgés körülötte, ahogy egy cseppet sem érdeki, nappal van-e vagy éjszaka, és ahogy egész lényével ágált azok ellen, amik bántották, mint pl. a szelek, a kakis-pisis pelus, vagy a hirtelen erős zaj.
A lelkesedésem változatlan ami a csodálatot illeti, és szerencsére Mikolt alvása is hasonló, mint eddig, de már nem olyan kis bambuli, mint volt. Illetve bambulinak bambuli, de határozottan nem autisztikus. :) Figyel, szemlélődik, befogad. Látványosan koncentrál, követi a szemével a lassan mozgó ismerős, kedves, vagy csak figyelemre méltó dolgokat. A szimbiózisról pedig csak annyit, hogy Dani legnagyobb bánatára a mami az, (vagyis én :)) aki legjobban kell, ha megnyugtatásról, ringatásigényről van szó... És persze az evés, altatás, miegymás is velem az igazi... kárpótlásként a végigvirrasztott éjszakákért, de ez más bejegyzés tárgyát képezi majd...
Szóval ilyen a mi pici Mikoltunk hat hetesen:
Alvás: Nap közben kiságyban, zsebben, babakocsiban, éjszaka még mindig mellettem a nagyágyban. Hason, cumival, de ez utóbbi csak az elalváshoz kell, aztán akár ki is eshet. Nukot használok, Hannánál is ez vált be, az aventessel anno próbálkoztunk, de Hanna nem tudta jól a szájában tartani. Könnyen elalszik, általában magától, kivéve este, amikor már nagyon fáradt. Ajándék ez nekem :)
Evészet: Szopi, nagyjából háromóránként, az ő rendszere szerint. Ebbe naponta egyszer avatkozom csak be, amikor éjjel éjfél körül én is ágyba kerülök végre, akkor álmában megetetem, hogy ne kelljen fél óra elteltével újra felkelnem. A tejecske még mindig sok, jut belőle Lencsinek is :)
Testiek: Szépen gömbölyödik, bár én nem vagyok híve a putto kisbaba imagenek, szerintem egy kisbaba nem attól gyönyörű, ha minél hurkásabb... Inkább legyen békés, mosolygós, és olyan, amilyen neki a legjobb. A mieink inkább hosszúak, mint szélesek, bár Mikoltnak sikerült egy tekintélyes tokázmányt varázsolnia az álla alá. :) Sőt, Dani a múltkor a fürdés előtt újabb husit fedezett fel a combiján is, amit büszkén mutogatott nekünk. :)
A szemei még mindig kétfajta színben pompáznak, rengeteg szempillája lett, és már van szép íves szemöldök kezdeménye is. :) Ezeket a változásokat annyira szeretem nézni, minden nappal újabbak jelennek meg, és egyre hosszabbak is.
Az arcán múlóban vannak a piros pöttyök, amitől teljesen kisimult lett, a szeme fölötti piros folt is halványodik. Dani szerint egyre szebb :) én pedig elfogult vagyok.
Már nem csak a fejecskéjét tartja, hanem hason egészen az öklén támaszkodik, megemeli a vállát, és a karját is nyújtogatja. Voltunk csípőszűrésen is, minden rendben, de tornáztatni kell, a belső combizmok még elég feszesek. Tornázunk :)
Masszírozom minden este fürdés előtt, egyelőre a lábak és a pocak van napirenden, eddig tart a türelme. Ez az egyik legjobb része a napnak, a maga sajátos síros, hisztizős, kishelyre bezáródós, pancsolós, meztelenkedős módján.
Lelkiek: Bújós, mosolygós, befelé figyelő, nyugodt, néha kiabálós, ritkábban sírós, könnyen megvígasztalható kisbaba még mindig. :)