7 7

Elég bizarr ünneplése volt ez a mai napnak...
Kezdődött azzal, hogy az én jóuram elhagyott bennünket, hogy tevőlegesen is kifejezze, dolgozik. A reggel az ő ajtónkbecsukása után kezdődött kb. 2 mp-cel, Hanna ugyanis a legkisebb zajra felébred, pláne, ha az valakinek az elmenetelét, vagy jövetelét jelzi. Mikolt még aludt, így nem bántam, sőt, mikor csíkszemekkel kioldalogtunk a konyhába, kellemes meglepetés is ért, készen volt a reggelink. :)
Ettünk, felöltöztünk, fogat is mostunk, mindezt könyörgés, és hisztik nélkül, (nem tudom, mi történt :)) majd épp időben megérkezett a legeslegkisebb is álomországból. Szerencsére nem olyan régen evett utoljára, így a szopival nem töltöttünk időt, inkább pelenkáztunk, öltöztettünk... volna, ha nekem nem kellett volna egy percre kimennem a fürdőbe. Eközben Hanna, igen dícséretes, bár nem rászabott módon segíteni akart, aminek a vége egy puffanó hangként jutott el hozzám. Lepergett előttem az elmúlt 31 év... rohantam. És igen, rutintalan kétgyerekes édesanya... Mikolt a mi ágyunkban alszik éjjel, az egyszerűség kedvéért. Hanna innen húzta (gondolom) magához, hogy pelust cserélhessen rajta, csak nem vette figyelembe a súlyt. Mikolt pedig zuhant, le az ágyról, hogy mire érkezett a parkettán kívül, azt csak találgatni tudom, mert egy piros folt lett a buksiján, viszont nem sírt, csak egy keveset, és nem hányt, és nem is lett bandzsa sem, így egy rövidebb hegyibeszéd, és két ölelgetés után elindultunk csiribirire.
Babakocsiztunk, mert azt gondoltam, jót tesz mindannyiunknak, csak az időjárással kalkuláltam, viszont olyan szerencsénk volt, hogy odafelé csak flhős volt az ég, visszafelé pedig szitált valami, erősen október végére emlékeztető csapadékféle...
Csiribirin Mikoltot is betettük a zsuppos kenőbe, és megringattuk benne, amit láthatóan nagyon élvezett, különben pedig a hintapalinta előtt ébredt egy pár perccel, gondolom a gyomra jelzett, mert amennyi zajt a gyerekek csaptak, arra már jóval előbb fel kellett volna ébrednie, de ő úgy aludt, mint a bunda... Jó, hogy van egy ilyenünk is. :)
Délután doktornénit látogattunk, első körben K vitamint iratni, aztán észbe kaptam, hogy mindenki kicsit ütött kopott, Daninak tegnap este talán még láza is volt, ezt nem tudom ponotsan, mert a lázmérőnek lába kélt. Nekem vándorbetegségem van, a torokfájás, orrfolyás után mára köhögés, rekedség tünetegyüttest produkáltam, Hannának folyik az orra, és kiütéses a pelenka alatti rész rajta, Mikolton nem tapasztaltam semmit, de jobbabékesség alapon őt is megvizsgálta Marika nénink. Szerencsére semmi :) Hanna kap nurophent, mi pedig felnőttek módjára kúráljuk magunkat.
Szóval édes pici Mikolt Isten éltessen sokáig.
Jaaa, és megszülettek Máté ikerhugicái :):) Reméljük jól vannak.