Dani nélkül, és mégis :)
Reggel Hanna ébresztett nyolckor, cserébe viszont kaptam tőle még egy pici időt ébredezni, mielőtt inni kért volna. Reggeliztünk, ő kukoricát, aztán kalácsot margarinnal, én ugyanezt kukorica nélkül, és lekvárral. Csendes, zenehallgatós, gyurmázós délelőttünk volt, és az ebédet is sikerült megbeszélnünk a dédivel.
Mikolt valamivel fél 10 után ébredt, (káprázatos, ahogyan aludni tud, általában este kilenctől reggel kilencig, három szopiébredést beiktatva...) jókedvűen, kipihenten. 11 előtt nem sokkal, minimális sírást követően elindultunk sétálni, és bár én azt gondoltam a játszótérre megyünk, Hanna a következőt mondta: Mimm, Te. Vagyis Bimmbamm, azaz harangot mejünk nézni a templomhoz... Csodálkoztam, visszakérdeztem, de a válasz határozott volt, nem játszó, templom. Lesétáltunk, közben Mikolt elaludt, Hanna nézelődött, és épp harangszóra értünk a templomhoz, de Hanna valahogy nem volt elégedett, így aztán megbeszéltük, hogy buszozunk is egyet, az mindig nyerő nála.
Új busz jött, süllyeszetett padlóval, amire könnyedén feltoltam az amúgy 11+13+5+csomagok kg kocsinkat, és egészen a falu tetejéig utaztunk, ahonnan csak lefelé kellett gurulnunk a dédiig, ahol isteni pogácsát, túrógombócot, paradicsomlevest és paprikás krumplit kaptunk.
Hazagurultunk, Mikolt idő közben kétszer kinyitotta a szemét, egyszer nyekkent is, de aludt tovább. Itthon ebéd, aztán szopi, majd fektetés, kisvártatva postás néni csengetés, kapunyitás, ezzel természetesen az addigi igyekezetem, hogy Hanna mielőbb elaludjon kudarcba fulladt, végül negyed órányi csomagbontogatás után sikerült előbb a picit, majd a kicsit is ágyba dugni...
Most csend van és béke...
Banális, egyáltalán nem világrengető, sőt, mégcsak megélni sem fogunk belőle, és mégis Tökéletes :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar