Esik eső, fúj a szél...

Apa mentes nap, esővel. Hmmm. Finom. :) Ritka az ilyen, és tulajdonképpen kicsit kihívás, kicsit lehetőség is. Kitalálni, megszervezni, megoldani. Eszembe jut, milyen volt egy gyerekkel... Kettővel határozottan több a lehetőség. Is. :)
A délelőtt képekben.







Mire összekészítettem mindenkit, már csak szemerkélt, így az udvaron lehetett egy kicsit motorozni, aztán védőnéniztünk, szintén motorral, megcsodáltunk út közben egy házfelújítást, és a dédinél is jártunk, aki friss házilag gyúrt tésztával várt bennünket. Mikolt közben minimálisat sírdogált, ebédnél pedig felkerült mellénk az asztalra pihenőszékestül.
Ma kivételesen le is tudtam tenni sírdogálás nélkül. Hannát is sikerült fél egykor ágyba tessékelni, és meglepően hamar el is aludt. Csak a felettünk lakó néni unokája döngette a födémet, amire Hanna végül fel is kelt...
Hanna a délutáni bezártságot kis szerepjátékkal színesítette. Ez a kedvence, és nagyon viccesnek találja. A szitu: A fürdőszobában teszek-veszek, Hanna huncutul mosolyogva megjelenik az ajtóban, és közli: DO (elmegy dolgozni), beinteget, majd rámcsukja az ajtót. Pár mp múlva hangos kacagással nyitja ki újra, és köszön: SJA :):) Megunhatatlan.