Ha a kutyakiállításra nem is...

Az úgy volt, hogy ma mehettünk volna kutyákat nézni. Ráadásul Sárával, Kolossal, amit Hanna már úgy várt. Viszont a Hungexpot lássuk be, sajnos nem a szomszédba építették. Így fájó szívvel úgy döntöttünk, idén kihagyjuk. Jövőre talán már Mikolt is elég nagy lesz ahhoz, hogy értékelje, és ne csak a ráncigálás jusson neki.
Mivel én már úgy éreztem, a közigazgatási határon túlra vágyom, ahova csak nagy ritkán sikerül eljutnom, mindenképpen valami messzebbre menős programot szorgalmaztam. A nagyon messze helyett az épphogycsak messze sikerült, vagyis Hanna kívánságára vonatoztunk. Az időjárás is nekünk kedvezett, és mintha jutalomnapot kaptunk volna, minden gördülékenyen, simán ment.
Elértük a 10:40es nosztalgia gőzmozdonyt, Hanna nagy örömére. Fűtenek már rajta, így a 10 percnyi zakatolsára is levetkőztettük a gyerekeket, bár nem volt egyszerű, mivel Hanna rohangálni óhajtott, Mikolt pedig csak függőlegesen, arccal kifelé bambulva maradt csendben, egyéb pozíciókban hangosan kiabált... Mire sikerült mindkettejüket kibugyolálni, már szálltunk is le. Vonatjegyet az állomáson azért nem sikerült vennünk, mert a vonat gyorsabban ért a megállóba, mint ahogy a kislány dolgozott a pénzátnál, a vonaton pedig azért nem, mert a másik kislány is hasonló sebességgel kezelte a jegyeket, és nem ért el hozzánk... Bónuszutazás.

A Jánoshegy megállónál leszálltunk, Hanna rutinosan integetett a gőzösnek, aztán kiadta az utasítást, "arra". Mentünk. Kezében a sünivel, meg egy flaska vízzel, hősiesen mászott felfelé a lépcsőkön, csak a nagyon magasakra segíthettem föl. Mikolt közben elaludt, ebben az érdekes pózban, ami Dani szerint jó neki... Nálam nem szereti...
Hanna minden kisgyerekes család mellett, aki elment mellettünk, eltöltött egy kis időt, mindenkivel barátkozott. Hiába meséltem neki az ezergyökerű fáról, sokkal jobban érdekelte pl. egy kisfiú jelzőtáblája. Végül egy csapat lovasrendőr, karddal az oldalán ámulatba ejtette, azonnal elfelejtkezett a kisfiúról, és természetesen lóháton kívánta volna folytatni az utat.
Kisebb rábeszélés után végül mégiscsak szemügyre vettük, és meg is másztuk az ezergyökerűt, amit Dani örökített meg... Vagy a szemüvegét nem vette fel, vagy nem volt, csak egy keze :):) Nekem így is tetszik, műűűvészi :):)
Miután sikerült lemásznunk a domboldalról, Hanna nyakban folytatta az utat, Mikolt pedig átkerült anyai kezekbe. Az út egy szakaszán teljes terjedelmében látni az Erzsébet kilátót. Hanna, ahogy észrevette, mutatta: "fő, Ju". Vagy másfél hónapja, egyszer Judittékkal voltunk odafönn. Hanna emlékezett rá... Teljesen ledöbbentünk :):)
A libegő oldalában a játszótéren végül utolértük a szemaforos kisfiút, akitől Hanna egy picit megkapta a táblát, fel is pattant a favonatra, és sihuhúzott, mutogatott :)


Almaevés (ezt a hobbit egy pár hete űzi csak, véégre, legnagyobb örömömre!) kis mászókázás, aztán irány a libegő. Ettünk perecet, Hanna elmondta a "gyerekek, gyerekek..." kezdetű mondókát, aminek kedvenc része a sóóósat, a sat magasra kunkorítva :):), ittuk egy teát, és nosztalgiáztunk, ugyanis egy gyerekkel, tavaly télen hosszú hetekig volt a vasárnapi rutin része a Normafa-Libegő táv babakocsitologatós teljesítése. Mikolt mindeközben békésen szundikált.
Jegyet váltottunk, és lelibegőztünk a hegyről. Hanna nagyon élvezte, hintának becézte az ülőkét, és ringlispilként forgott a magasban, mit sem törődve az esetleges veszéllyel. Hm... Mégiscsak ejtőernyős lesz? Itt még nyugiban, a maradék pereccel.

Dani újabb művészi képe. A város madártávlatból a címe...

A Libegő aljában épp elcsíptük a 291es buszt, (néhai 158as... meg is állapítottam, hogy mire a gyerekeim olyan nagyok lesznek, hogy újra betagozódom a dolgozó nők táborába, addigra Bp olyan lesz nekem tömegközlekedésileg, mintha turista lennék) viszont a hazafelé menő 22est pont lekéstük. Hanna jól kisilabizálta, mikor jön a következő.
Jött is hamarosan, amivel a Szépjuhásznéig száguldottunk. Hát így mulattam a közig határon kívül. (Amúgy ezt a kört nagyon szerettem gyerekkoromban is, csak akkor még nem került volna ez a kis kiruccanás 2840 Ft-ba. És ezek csak a menetjegyek... Hm.)