Mondogatták, de most, hogy a saját bőrömön érzem tényleg. Összepakolni egy egész lakást nagyjából egyedül, két kicsivel meg egy pocakkal kb. sokszor haladja meg az összes elképzelésemet arról, hogy milyen is ez.
A dobozok fogynak, a pincében meg tornyosulnak, de a lakásban semmi jele annak, hogy fogyna a holmi. Csak a rendetlenség nő, és hiába igyekeztem időben elkezdeni, sőt elhatároztam, hogy szelektálok keményen és leporszívózom a könyveket, meg letörölgetem a polcokat, a porszívózáson kívül majdnem semmi nem fér bele a napjainkba.
Néhány délután szabad a család, barátok jóvoltából, ilyenkor látványosabb a haladás. Hogyan lesz kész szombatra minden? Mások ezt vajon hogyan csinálják? Vagy csak mi vagyunk ilyen elvetemültek, hogy egyszerre változtatunk életmódot, családi állapotot, és lakóhelyet is?
Abban pedig már csak reménykedni merek, hogy a háznál legalább bent lesz készen minden, mire érkezünk, és nem kell még hetekig a mestereket kerülgetni. Akik ugyebár múlt héten már mindennel készen voltak...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar