Minggu, 27 Desember 2009

Megérkeztünk

A hírzárlat oka prózai, nincs internetünk. Még. Ahogy telefonunk és tv-nk sincs, bár e két utóbbi cseppet sem hiányzik.
Igyekszem pótolni a krónikát, remélem hamarosan onlájn is sikerrel, most a word az egyetlen aki infókat kap rólunk…
Sok mindenből van már elsőnk, és nem is olyan félelmetes, meg fura, mint ahogy előre elképzeltem. A költözéssel kapcsolatosan csak annyit szeretnék mondani, hogy soha többet. Hat napig pakoltam, aztán a költöztetők két fordulóban hozták a dobozrengeteget és még mindig van cuccunk odaát. Fogalmam sincs, mi az, ami ennyi, és arról sem, hogy harminc év múlva meddig fokozódik majd a felesleges dolgaink száma. Pedig szelektáltam, nem ragaszkodom semmihez, és mégis.
Az első itt töltött napunk nagyjából ziláltan telt, de estére lett gyerekszoba és háló is, sőt a felső szinten tisztaság és otthonérzés. A földszintre nem merészkedtem, vasárnap kiderült, jól tettem. Végeláthatatlan doboztenger és piszok. Talán ennek köszönhető, de Mikolt mióta itt vagyunk négykézláb mászik, szépen, szabályosan, csak nézem, annyira jóóó.
Vasárnap érkezett egy pianino is, mindannyiunk nagy örömére, mégha csak kölcsön is. Hanna azóta lelkesen klimpírozik és bár van némi csiszolnivaló a technikáján, azért ígéretes.
A félelmeim teljesen alaptalannak bizonyultak. Két dolog volt, amitől tartottam, mindkettő az éjszakákkal volt kapcsolatos. A templom harangja, illetve annak közelsége és a harangozás gyakorisága volt az egyik, a szomszéd kutyák a másik. A harang illedelmesen a mi alvásidőnket tiszteletben tartva szól csak, (mondjuk hétvégén reggel fél hétkor 79-et üt, de ezt megbocsátottam) a kutyák pedig igen jól neveltek, mert nem zavarnak.
A lányok egy szobába kerültek, azt látom, hogy Hanna szívesen veszi, hogy Mikolt is vele alszik, Mikolt pedig nem ébred ránk, amikor mi fekszünk. Így volt már olyan éjjel is, hogy először fél ötkor kért engem. A változatosság jegyében persze Hanna aludt velünk is, és volt olyan délután is, hogy hárman aludtunk a nagyágyban. Ezzel kapcsolatban semmi fenntartásom nincs már, ahogy nekik jó, úgy történik. Annyira jól fogadták a változást, hogy ennyi teljesen érthető.
Lassan tényleg megérkezünk és az egyetlen, amin jelenleg változtatnék, az egy kiadós vírus, ami rendesen ledöntött a lábamról. Ma már volt hangom legalább, de két napja ki sem mozdultunk az udvaron kívülre. Nincs ellenemre ez a létforma, de egészségesen sokkal könnyebb volna minden. Remélem a lányok kibírják a vírus nélkül és a Picike is jól van, kicsit aggódom. Valamin muszáj. :)

Tidak ada komentar:

Posting Komentar