Egy ideje kínzom a családot azzal az elszabadult ötlettel, hogy vegyünk egy széket Hannának.
Eddig az etetések úgy történtek, hogy Mikolt pihenőszéke felkerült az asztalra, amiben nézelődött is sokat, de itt kóstolta meg az első falat almát, és ebben a székben vált szilárdevővé is. Az idő múlásával és az ülés tudományának tökélyre fejlesztésével párhuzamosan egyre nehezebben maradt meg félfekvő pozitúrában, ami nekem, bár kénylemesnek nem nevezném, mert így is állva kanalaztam a szájába, a lehetőségeket tekintve a legideálisabb lett volna. Felhúzta magát, ücsörgött, és nemrégen már inkább csak kiabált és kínlódott, ha bekerült.
Hanna a székében ebédelt, mi meg küzdöttünk. Aztán kipróbálta a kicsi a nagy székét, és olyan boldogan feszített benne, hogy öröm volt nézni, nekem pedig végre sikerült először ülve megetetnem őt. Viszont együtt a kettőt így nem lehetett táplálékhoz juttatni. A vacsorák is mókásak voltak, valamelyikünk állva, a többiek ülve, a picikénk a kakasülőn...
Ekkor, vagyis úgy egy hónapja vetettem fel először, szeretnék egy stokkét. Amikor a narancssárgát megkaptuk, kicsit furcsának találtam, de azóta nagyon megszerettem. Zseniális, hogy nem rugok a lábába, hogy bármekkora gyereknek jó, és az sem elhanyagolható, hogy Hanna is nagyon szereti, ezen állva főzünk együtt, és látom, hogy idővel majd az íróasztalához vándorol. Mikolt is nagy örömmel ücsörög benne, nyilván másban is épp ennyire jó lenne neki, de ha én tudom, hogy nekünk mi vált be, akkor nehezen tudnám elengedni, hogy az egyiknek van, a másiknak pedig nincs...
Végül tegnap érkezett el az idő, egy kis nagyszülői segítséggel elhoztuk az utolsó piros darabot a Brendonból. Kiállított termék volt, a kisasszony közölte, hogy szívesen rendelnek nekünk, pár hét és ideér, de a kiállítottat is elvihetjük teljes áron. (már a múltkor kicsit berágtam rájuk, amikor egyik napról a másikra, mindenféle előzetes bejelentés nélkül árat emeltek, és nem az áremelés nélkül, hanem a mód miatt, ahogyan ezt kommunikálták, vagyis virtualice sehogy, facetoface meg : Van olyan babakocsi, aminek egy huszassal lett több az ára. Éééés?...) Nyeltem, kifizettük, hazahoztuk.
Tegnap este először négytagú család ült az asztalnál, beszélgettünk, nevettünk, vacsoráztunk, mindenki a saját helyén. Hanna büszkén ücsörgött az új székén, a papa régi helyén, mert Mikolt máshol nem tudna ülni, csak ott, ahol eddig Hanna. Kicsit tartottam tőle, hogy Hanna mit szól majd, de az apja hely mégiscsak nagyszerűbb, mint maradni a réginél.
Ma délben, amikor szóltam neki, hogy üljön be, a régibe kezdett bemászni, majd út közben megtorpant, és ezt mondta:
-Ja, azt hittem ez a Hannáé...
:):):) és ment az új székéhez.
Szerintem jó döntés volt, csak az ára lehetne tizedennyi...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar