Kamis, 17 Desember 2009

Kétésfél év

Nézem Hannát, és egy kisóvodást látok. Hol vannak már az evés-alvás-pelenkatartalom gondjai... Nem nőtt nagyot, 93cm, nem is változott a súlya sem, 13 kiló, mégis alakul a teste, egyre kevesebb babavonást látok már rajta. A pocakja változatlan, mondogatja is, hogy nagy a hasam, van benne egy kisfiú meg egy kislány. :) De az arca megnyúlt kicsit, és az egész alakja inkább idősebbnek mutatja a koránál.
Azt gondoltam, túl vagyunk a hisztikorszakon, de két hete újult erővel tört elő, számomra teljesen váratlanul, emiatt gyakran nincs is jó eszközöm a kezelésére. Igazi magánkívül üvöltős, akarooom kiabálós, takony-nyál összefolyós dührohamok ezek, és láthatóan semmi sem képes közel kerülni hozzá, én a legkevésbé. Még formálom mit is tegyek, de nem egyszerű. Pláne, hogy emellett mintha megszűnt volna látni és hallani, semmi olyat nem tesz meg, amit kérek tőle, és mindazt, amiről azt gondoltam már megy, elfelejtette.
Vannak azért jobb pillanatok, amikor nagyszerűeket lehet vele beszélgetni, sztorizik, kitalál, játszik, épít. Énekel, mondókázik, öltöztet vetkőztet. Mikolttal például kivétel nélkül kedves, és még mindig szívesen játszik vele, pár napja kezdtek el bújócskázni, és Hanna nagyon élvezi, ahogy a kis sellőtestvére kúszik utána.
Egyre önállóbb, egyre jobban igényli a kortárs társaságot, emaitt lehet hogy minden meggyőződésem ellenére még idén beiratkozunk az óvodába, de mivel ősszel felújítják, és a kicsiket csak decemberben lehet beszoktatni, mi majd márciusban kezdjük. Hanna persze örül, hogy pontosan minek, azt még nem is tudja, de jó látni, ahogy magabiztosan meséli, hogy az óvodában tanulni, játszani, ebédelni és aludni fog.
A mozgása még mindig hihetetlenül jó, annak ellenére, hogy a napokban több baleste is érte, mert nem koncentrál eléggé, de nincs akadály és addig küzd mindennel, amíg végül sikerül. A legújabb a háromkerekű bicikli, amit hátrafelé már remekül hajt, előre pedig többé kevésbé. Hajmeresztő helykre mászik fel, be, át, és csak reménykedem, hogy nem töri össze magát nagyon.
Nyitott, vibráló, eleven, és újabban nagyon sokszor bújós is.
Az elmúlt időszak legnagyobb változása az alvás terén történt, azzal, hogy délután magától megy lefeküdni. Este még kellünk, de ha kérem, képes elengedni.
Sokszor próbálom felidézni, milyen volt kicsinek, és hihetetlen, de sok mindenre már nem is emlékszem. Hogy hogyan lett belőle ekkora lány... Nagyon gyorsan. Sokkal gyorsabban, mint gondoltam.
Majdnem fél,
majdnem másfél,
és majdnem kétésfél évesen.

Tidak ada komentar:

Posting Komentar