Beiratkoztunk

Hanna nagyon várta a mai napot. Nekem voltak félelmeim, rengeteg ellenérvem, sok álmatlan éjszakám, na jó, csak szoptatás közben ezer gondolatom a témával kapcsolatban. Aztán elkövetkezett és sokkal könnyebb és jobb élmény volt, mint vártam.
A múlt héten elmentünk az igazolásért, hogy Hanna egészséges, és mehet közösségbe. Amikor a délutáni alvásból azzal keltettem, hogy az óvodába kell vinnünk egy fontos papírt, amit a doktornéni megír nekünk, kipattant és engem is sürgetett, hogy azonnal induljunk.
Ma pedig alig várta, hogy végre mehessen, az autóban még megtárgyaltunk, hogy figyeljen az óvónénikre, hogy mit mondanak. Leszűrte a leszűrni valót:
- Mama, nagyon fogok vigyázni az óvónénire.
Amint beértünk Hanna már az udvaron játszott, felém sem nézett, még egyszer sikerült a délelőtt folyamán összefutnom vele, amikor végül tényleg beiratkoztunk, de miután visszavette a cipőjét, amit előbb illemtudóan levett a szőnyeg láttán, már rohant is sorakozni.
Azért persze nem eszem olyan forrón ezt a kását sem.
Olyan ovit kerestem, ahol olyan óvónénije/i lehet Hannának, aki, akik jól szeretik, elfogadják, megismerni törekszenek, gondját viselik, nevelik helyettem és velem együtt. Ahol figyelembe veszik az ő igényeit is, mert van rá kapacitásuk, energiájuk, affinitásuk. Ahol kap valami olyan pluszt is, amit tőlem nem.
Ha minden úgy alakul, ahogyan szeretnénk, akkor jövő márciusban egy teljesen felújított óvodában kezdhet a többi kiscsoportossal együtt, mert addig nem is veszik fel az újakat, míg vissza nem költöznek a régi helyre. Vegyes csoportba jár majd, ahol németet is tanítanak a gyerekeknek. Az egyik óvónénije Csilla lesz, aki a nagynéném, keresztanyám, és nem, egy cseppet sem félek tőle, hogy hozzá kerül esetleg.