Még egy hét

Amikor az egyetemen azt tanították, hogy tanterv azért kell, hogy lehessen mitől eltérni csak mosolyogtunk. Pedig igaz. Határidő is azért kell, hogy lehessen min módosítani.
Nos ma, amikor a lányokkal háznézőbe mentünk, egy egész hadsereg dolgozott azon, hogy a hét végén költözhessünk. Volt lent két asztalos, három villanyszerelő, három vizes, és két srác, akik a parkettát rakták. Majdnem elvesztünk a nagy tömegben. És bár tényleg látványosan lakás kinézetű kezd lenni a ház, egyelőre vannak lényeges elmaradások, amelyek miatt úgy döntöttünk, a jövő hét végére halasztjuk a hurcolkodást. Nem annyira bánom, egyelőre csak sóhajtozom a rengeteg cuccunk listázása közben...
Ami a legjobban hiányzik, az a lépcső lakkozása, enélkül semmiképpen nem indulunk. Szombaton kezdi a mester a szépítését, és remélem hétfőn be is fejezi.
A nagy gödör viszont megszűnt, amitől egészen otthonosan lehet már közlekedni.
Ma délelőtt így álltunk. Összehasonlításképp az egy héttel ezelőtti állapotokhoz itt.