Szívószál

Van Hannának egy "törzshelye". A pékség, ahol kialakítottak egy reggelizőrészt is, nagyon magas bárszékekkel, asztalokkal. Gyerekbarátnak nem nevezhető a létesítmény, lépcsőn kell felmenni a pultokig is, szűk az ajtó, és ezek a székek végképp nehézzé teszik, hogy kisbabákkal otthonosan érezze magát benne az ember.
Mi mégis kedveljük, a tejles kiőrlésű kenyereikért, az édes péksüteményekért, a kiskiflikért, a szörpért, amit a faluban már csak itt lehet kapni, és mert Hannát nemhogy riasztaná a sok magas szék, egyenesen odáig van tőle, hogy felmászhasson. Kap egy pogácsát, márványsajtosat, nagy kedvenc, és egy szívószálas siót, majd felteszem az egyik kakasülőre ő pedig lassan elmajszolja és megissza a zsákmányt.
Ma is szívószálas napot tartottunk, Mikoltot felhasaltattam az asztal tetejére, (jobb híján) de amikor meglátta Hanna italát, megfeszült minden arcizma és roppant hangosan követelte azt. Hanna a jószívű, pár korty után engedett, Mikolt megfoghatta a dobozt, a szívószálat pedig rágcsálta.
Azt gondoltam, szívni még úgysem tudja, de tévedtem. Persze hasonló a technika a szopihoz, de azért mégsem ugyanaz. Mindenesetre vadul szívni kezdte és elképesztően élvezte a hatást. :) Hannával pedig jókat kacarásztunk a kis horpi arcán, ahogy igyekezett.