36. hét

Tudom, hogy egyelőre a legjobb helyen a pocakomban van ez a csöpp kis lány, de egyre jobban érzem, hogy terhesség lett a várandósságból.
Éjjel max. 4 órát tudok aludni, ez Hannánál nem volt jellemző, és délután is csak egy fél órácska pihenés megy csukott szemmel. Fájdogál a derekam, és pár napja látom, hogy egyre lejjebb megy a pocak is. Jóslófájások... szerintem vannak...
A héten voltam vérvételen, remélem utoljára, az utóbbi időben elég sokszor kellett a karomat tartanom ezügyben, Dani szerint folyton szurkálnak, és tényleg... Hol ezért, hol azért. A vérkép rendben, kivéve, hogy kevés a vas, de ez nem újdonság, és egy kicsit alacsonyabb a vércukor szintem, ami nem tudom mit jelent.
Ma a védőnőt is meglátogattuk, elvittem neki a leleteket, vérnyomást, súlyt, szívhangot mért, szerinte 78, szerintem 76 kiló vagyok, a vérnyomás rendben, és Mimó szívecskéje is rendesen kalapál. A pocakomra ő is azt mondta, úgy látja eléggé lement már, és ebben a nagy melegben lehet, hogy nem lesz ez még négy hét. Azért még egy hetet jó volna kibírni, hogy 3 kiló fölött legyen a baba. Magához képest amúgy teljesen rendes volt ezalkalommal...
Mikolt a jobb oldalon maradt, teljesen jól érezhető a kis háta, és persze a térde, amikor keresi a helyet magának. Mostanra a mocorgása elég rendszeressé vált, este Hanna elalvása előtt kicsivel van fenn utoljára, aztán csak reggel. Jó lenne, ha ez a szokása majd idekinn is hamar visszajönne. A természetéről csak annyit, hogy bárki kontaktál vele, odamegy hozzá, a szívhang vizsgálatakor is hagyta magát, mondta is a védőnő, milyen készséges kisbaba. Nem tudom, hogy ez a második gyerekek sajátossága-e, de Mimót valóban simulékony kis lénynek érzem már most.
A kisruhák nagy részét kimostam, várnak a vasalásra, de egyelőre elképzelésem sincs, mikor, és hogyan fogom teljesíteni ezt a feladatot. Az utibatyu összepakolása még hátra van, de legalább megtaláltam a hálós bugyikat, amik Hanna után maradtak. Hálóingem, meg köntösöm nincs, ez utóbbi lehet, hogy felesleges is. :)
A legnehezebb a sétálás, no meg Hanna emelgetése, arról nem is beszélve, hogy Hanna sokkal gyorsabb, mint én, így olyan helyre, ami nincs bekerítve, nem is merek menni vele, mert ha elszalad, akkor végünk. A mamám egyelőre itthon van a héten, de hétfőn újra kinyit az ovi, és munka lesz, bele sem gondolok, mi lesz velünk. Dani próbálja úgy intézni a dolgait, hogy szerdánként délig itthon lehessen velünk, ez lenne a legnagyobb segítség. Apropó, augusztus 1-től már nem dolgozik annál a cégnél, ami az utóbbi három évben a munkát adta, és előreláthatólag októberig velünk lesz javarészt. Az ő megfogalmazásában gyesre jön, én pedig örülök neki. :)