Kismamákra vonatkozik ez a szabály, de nem gondoltam volna, hogy a minimál teendőkből is csak egyet bírok egy nap. Reggel főztem egy levest, elvittem a lányokat tücsökzenére, majd a praktikerben vettünk egy kukát. Ebéd után bepakoltam a mosogatógépbe, letettem mindenkit aludni, és én is pihentem.
Ébredés után összekészítettem magunkat és megjártuk a postát és a pékséget, aztán a házban voltunk.
Nagyjából ennyi történt, és ettől olyannyira elrepült minden erőm, hogy azt sem tudom, sikerül-e még a holnapot végigcsinálnom, bár azt tervezem, hogy a kanapén töltjük, mesét olvasgatva...
Sepia C30 amit az émelygésre kaptam, naponta háromszor három golyó, kb. másfél órát teljesen jól is vagyok tőle. A nap további részében marad a rosszullét, a fáradtság, meg egy jóadag türelmetlenség. Azzal a hittel várom a második harmadot, hogy akkor majd minden nehézség elmúlik.
Közben pedig repül az idő, még gyorsabban mint eddig. Még 9 nap és újra kezdjük a négyhetenkénti orvoslátogatást. Amikor csak tudok, a legkisebbre is figyelek, de ez olyan kevésnek tűnik... A pocakom pedig lassan letagadhatatlan, pláne estére.
Nézem a lányokat a kádban, és elképzelem, hogy hamarosan hárman fürdenek majd, hogy három éven belül három gyerekes család lettünk, elképzelem, mit jelent ez, de igazából nem tudom. Készülök, készítem magamt, hogyan növesszek harmadik kezet, még nagyobb szívet, még több türelmet.
És ha még jut, kicsit elképzelem, hogy még pár nap, és el kell kezdenem összepakolni a lakást, elengedni a négy évnyi múltunkat és elindulni újra. Hű most nem nagyon megy ez...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar