Ma megint voltunk orvosnál. Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen későn van még egy utolsó uh vizsgálat, pedig állítólag Hannával is volt. Itthon meg is néztem, és tényleg. Milyen jó, hogy írok most, mert az emlékeim úgy tűnik nem teljesek pedig csak 21 hónap telt el...
Volt ctg, a szívhang rendben, a fájásmérő nem nagyon mutatott bíztató mértékű összehúzódásokat. Az ultrahang szerint odabenn minden rendben, a placenta minimális mértékben meszesedik, vagyis tényleg nemsokára itt az idő... De hogy mikor? Megmérték a kicsi lányunkat, már három kiló felett van a súlya, és hosszú combú, mint Hanna, meg én :).
Itthon aztán elővettem az ezelőtt 21 hónappal készült vizsgálat eredményét, és mosolyoghatnékom támadt. Hannával 15 nappal az érkezése előtt voltunk ezen az uhon, akkor 74mm volt a combija hossza, és 92mm a buksija hosszában. Mikolt combocskája a kiírt időpont előtt 17 nappal 74mm, a buksija pedig 93mm. Azt tudtam eddig is, hogy külsőleg hasonlítanak, azt viszont nem tudom, mekkorák a babák ilyenkor, de ez a hasonlóság melegséggel töltött el. :)
Várok, készülődöm. Sokat gondolok a szülésre is, és az az érzés van bennem ilyenkor, amikor a születés után a pocakomra teszik az az édes, csúszós csöpp kis testet, amitől eltűnik minden fájdalom, minden kétség, és hirtelen más ember lesz belőlem. Várom... És remélem, ezúttal a félelmeim, a szorongásaim, és a hibázástól való rettegés elmarad. Sosem gondoltam, hogy lehet egyszerre kettőt ennyire nagyon nagyon szeretni.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar