Nevek

Eredetileg úgy terveztem, hogy Hanna babaszobás naplóját vezetem tovább, amiben kibővítve írok Pöttömről is. Aztán rájöttem, hogy mivel Hanna maga "írja" a naplót, az én gondolataimnak az új babáról nincs ott helyük. Emiatt készült ez a blog.
A blog címválasztásában pedig már a nevek is fontos szerepet játszottak... :)
Hanna a 16. héten megmutatta, hogy kislány, és onnantól kezdve nevén neveztem, és nem is változott bennem sem, de Daniban sem az a jó érzés, hogy ez a neve a babánknak. Mások sokszor furán néztek, nem értették, hogy nekünk fontos, hogy Hanna már a pocakban is saját kis egyéniség, akit lehet néven nevezni. Pöttöm a pocakba költözéskor ezt a nevet kapta, valahogy ez volt Ő. A legelső babánkat Babónak, Hannát Ropinak hívtuk, a harmadik most így alakult. Viszont nagyon sokat gondolkoztam a neveken, az igazi neveken, és sehogyan sem jutottam egyezségre magammal. Tavaly nyáron egy "L" betűt vettünk a születendő kisbabánknak, mert akkor úgy gondoltam, ha kislányunk lesz, Lizának szeretném ha hívnák. Aztán ez alakult, lett belőle Léna, aztán Lelle, majd Janka, de egyikkel sem voltam boldog. Végül Danit is nyúztam, bár Pöttöm még csak 10 hetes volt, hogy válasszunk, mert nem tudok aludni sem. Ő elővette az utónévkönyvet, brrrr, aztán le is tette. Akkor már valami megmozdult bennem, majd megkerestem, és olyan elemi erővel jött a felismerés, a mi kislányunkat Mikolt Jankának fogják hívni. A Janka nem biztos, de a Mikolt annál inkább. Dani hallani sem akart róla. Aztán ahogyan teltek a hetek, és bennem nem változott az érzés, lelkiismeret furdalást éreztem, hogy ezt én egyedül akarom. Megkérdeztem Danit, hogy mit szól, és azt mondta: Háááát... a mi kislányunkat Mikoltnak fogják hívni. Nem baj, hogy mindenki megkérdezi, hogy Miii? Vagy hogy nem lehet eldönteni, fiú vagy lány, vagy hogy még soha nem hallották esetleg.
Hát így van most. Hogy akit már Mikoltnak hívok magamban kisfiú-e vagy kislány nem tudjuk, bennem érzések vannak, és tanácstalan vagyok a fiúnevekkel kapcsolatban. Éppúgy, mint a Lénával... vannak tetsző nevek, de a tökéletest nem találom... :( Remélem, ha Pöttöm kisfiú, megbocsátja majd, hogy kislányt éreztem...
És akkor a Mikoltról: héber-germán-magyar származású, a jelentése pedig: ki olyan, mint Isten?; patakocska, tökéletesség. Valószínűleg Kézai Simon névalkotása, a bibliai Dávid feleségének, Mikálnak a nevéből.