Esik a hó 2.

Nincs tévénk, nem szól a rádió, az egyetlen ablak a világra az fb.
Eszembe sem jutott felszólalni holmi beígért havazás miatt a síelés elhalasztásával kapcsolatban.
Esik a hó. És tombol a szél is. Tegnap még elképzelhetetlen volt, hogy ma igazi, embertpróbáló télre ébredek.
Itt, ahol sosincs árvíz, és ahol télen is ismeretlen az elzártság, most az a hír, hogy nem lehet átmenni a szomszéd faluba, és kinyitott a nagytesco, hogy legyen hova menekülni az ítéletidő elől.
Ma havat lapátoltam, mitsemsejtve a kerítésen kívüli világ dolgairól, csak az volt szokatlan, hogy a kertben helyenként fél méteres kupacokat hordott össze a szél.
Egy ilyen télre emlékszem, akkor a szomszédok összefogtak, úgy tisztult az utca, s lett nekünk akkora sánc, mint soha előtte meg utána.
Reggel óta folyamatosan ömlik az emberség az fbn. Egész nap karácsonyi hálát érzek, és azokra gondolok, akik segítenek. Ez az igazi ünnep.
Dani Sopronban, barátoknál éjszakázik, holnap talán kiderül, mikor jön tovább. A kemencében pattog a tűz, sütemény is sült, festettünk a gyerekekkel, és ha már mást nem tehettünk, legalábbis gondoltunk azokra, akiknek nem jutott meleg.
Hálás vagyok.
Szép nekem ez a nap, a tragédiájával együtt.