Szilveszter 2012

Olyan hihetetlenül ügyesen csináltuk egész szilveszter napjáig az összcsaládi lazulást, hogy esélyesnek tűnt, hogy megfordulhatnak a nappalok és az éjszakák programjai felénk és minden erőlködést mellőzve bulizzuk végig az év utolsó óráit, mind a hatan.
Az eddig eltelt pár napról bővebben később... és már megint csak ígérgetek.
Ellenben a magamnaktettel eddig elégedett lehetek, sikerült ugyanis minden fórumon kizárólag családi célból megjelennem karácsony és ma között, és ez nagy dolog.
A nagy jövés-menés, rutinok borogatása lezárásaként méltó módon gondoltunk megemlékezni az év utolsó estéjéről. Egy szintén sokgyerekes családhoz voltunk hivatalosak, amolyan "legalább mibénák tartsunk össze és tegyünk úgy mintha a szilveszter nekünk is való volna" buliba, amit az igazán menő pasik egy koradélutáni gokartozással fejeltek meg, miközben itthon az ágyba tessékeltem az aprónépet, mert lazulás ide vagy oda, aludni délután kell és kész. Hogy egybeért a reggeli meg az ebéd... nem lesz ez mindig így. Sajnos.
Sütöttem egy süteményt, csináltam padlizsánkrémet, és délután hatkor már minden és mindenki indulásra készen állt az előszobában. Akinek jutott, az trombitával felszerelkezve.
A ház előtt volt egy szabad hely, ezúttal ingyen, tudtuk a kapucsengő kódját is, Lelle pedig annyira viccesen örült a liftnek, hogy már a földszinten nevettünk.
Az este folyamán Őnaccsága a legfelszabadultabb arcát csillogtatta egyébként is, ha bánata volt, az sem tartott egy percnél tovább. Igazi társasági lény Lelle, bármelyik korosztály köreiben otthonosan mozgott, míg a négyhónapos ikrek ébren voltak babázott, aztán a nagyobbakkal mesét nézett (hogy mi is tudjunk egy keveset gyerekmentesen a konyhában vegyülni más felnőttekkel, akiknek a gyerekei szintén mesét néztek eközben...) majd csatlakozott a "felnőttök" konyhapartijához.
A többiek lufiztak, ettek összevissza, mesekönyvet nézegettek (Hanna egy böngészőt haza is hozott, erre feltétlenül szüksége volt a 11es indulásunkkor), autóztak, és nem vadultak, csak módjával, és rettenetesen helyesek voltak együtt.
Egy jól elbaltázott kép, nagyjából 30 mp-es expozíciós idővel, de nekem az egyik legkedvesebb, és legeredetibb erről az estéről:

Ugyanez a téma szolidabb kiadásban, Lelle megér egy hosszabb pillantást :)))). A gyerekszám 7, plusz két alvó négyhónapos, meg egy féléves, és egy éber héthónapos, akik nem kerültek képernyő elé. 11:8, nem is olyan béna arány, pláne az alvók jóvoltából.

No meg a kedvenc FBn elhíresült telefonos meseolvasós, még a pörgés előtti idillről. Majdnem a Hisztimesék, de mégsem, hanem a Meseleves.

Fél tízkor majdnem elindultunk haza, de végül 11 lett belőle, és állíthatom, tökéletesen sikerült az első, igazi szilveszteri gyerekes partink. Még elpakolni is segítettünk, és a gyerekek elindítása is olyan puhán ment, hogy G. a házigazda meg is jegyezte, ismerettségünk óta (hetente járunk egymáshoz) ez volt az első szinte csendes röppályára állásunk.
Itthon addig szöszmögtünk, míg majdnem éjfél lett, és hogy a vége viccesen béna legyen, még pezsgőt sem bontottunk, csak megöleltük egymást a lányok szobájában, aminek egyedül Hanna volt szemtanuja, mert Mimi annyira félt a beígért petárdadurrogtatástól, hogy a fejére húzta a paplanját, mint ahogy azt az anyukám tanította neki a kínai újév egy hete alatt Malajziában, ahol valóban az ablakunk alatt durrogtattak, viszont egy héten keresztül, naponta másfél-két órán át. Hiába is magyaráztam, hogy ez itt maximum tíz darab lesz és az sem itt a házunk előtt... Mikolt biztosra ment, és becsavarta magát, főképp a fejét jól. Ettől aztán tényleg nem hallott semmit, jól rá is ijesztettem, mikor megpróbáltam neki is boldogat kívánni. Pislogott a résen, aztán felfogta, megpuszilgattam jól, és kijöttem.
Fél egykor még félálomban hallottam, hogy beindul az ünneplés odakinn, de egy gyerek sem moccant meg, még arra sem, amikor igazán közel lőttek, jóhangosan.