Mondják

Lelle
Nem. Igazi érthető, határozott nem. Még morcos arcot is vág hozzá.
Hozza a kispoharat, megkínál, tea. Meglepő és egyben szívmelengető hallani, részese lenni, ezeknek az elsőknek.
Áron.
Alvás előtti idill, Áron:
- Mama én nagyon szeretlek. Nagyon kedves vagy. Nagyon jó, hogy itt laksz velünk.
Az utcánk végében lakik a dadusnéni, és van egy kutyája, Döme. Az oviba menet minden alkalommal meg kell állnunk, és várjuk, hogy a kutyus odajöjjön a kerítéshez. Rendszerint bent alszik a házban, de Áron azért kitartóan próbálkozik.
Mióta tudjuk a kutya nevét is, nem kérdezi, pedig egy időben minden nap el kellett ismételnem, ahogy azt is, hogy fogalmam sincs ki lakik az utolsó házban.
Egyik alkalommal a kerítéshez érve Áron köszön Dömének:
- Szia Kjumpjibogáááj. :)
(Bogyó és Babóca barátja Döme a krumplibogár)